Czigány György
Tíz mondat a szegények orvosáról
Ödön, Batthyány-Strattmann László szinte még kamasz fia komponált egy szép Ave Mariát. Annak idején tévéfilmünk számára Takács Klára el is énekelte ezt a rég feledett kis darabot, s a güssingi (németújvári) templom orgonáján én kísérhettem őt. Majd a városban módom volt beszélgetni a szegények orvosának még élő, idős gyermekeivel, akik meghatottan idézték fel emlékeiket ingyen gyógyító herceg-apjukról, a híres szemorvosról. Az imádságos, szent életet élő orvos kórházat létesített Körmenden, korábban Köpcsényben; mellesleg pedig képzett órás, cukrász, fényképész volt, jó lovas, kitűnő zongorista s még autósiskolát is szervezett. Ödön azonban nem lett zeneszerző, húszéves korában meghalt egy későn fölismert vakbélgyulladás következtében. Édesapja, aki annyi betegen segített, éppen őt nem menthette meg. Pedig fia reménykedve kérdezte: ugye, édesapám meggyógyulok? Az orvos édesapa talán kegyetlennek tetsző őszinteséggel azonban így válaszolt: nem kisfiam, nincs remény, de a mennyek országa már vár téged, ne félj… És amikor a fiú meghalt, azt mondta síró családjának: adjunk hálát Istennek, hogy Ödönnel együtt lehettünk húsz éven át, köszönjük meg az Úrnak, hogy tehetséget adott neki, s megőrizte őt jónak.
A világ szemében Batthyány-Strattmann László lelki magatartása őrültségnek látszhat; a hit embere számára ez az egyetlen realitás.
|