Életforma, nem cégér...

„Pestújhely legrosszabb gyerekei voltunk. Kizárólag a kapu tetején közlekedtünk, engem nyolcszor kellett apámnak összevarrnia” – emlékezik Lövey György három testvérére és gyerekkorára, a pestújhelyi polgári családra a negyvenes-ötvenes években. Édesapja körorvos volt, nagy lokálpatrióta. Nemcsak szűkebb pátriájához, Pestújhelyhez ragaszkodott, olyannyira, hogy komoly áldozatokat is hozott érte, hanem katolikus hitét, az egyházhoz tartozását, egyházi személyekhez fűződő barátságát is őrizte, akkor is, amikor ez kockázattal járt. Az elkötelezettséget, egyházhűséget gyermekeire is átörökítette, s második fia, György, az orvosi hivatásban is követte édesapját. Ha volna statisztika egyházi személyeket gyógyító orvosokról, ő bizonyára vezetné a listát. Az elmúlt húsz év során nem kevesebb, mint négyszáz papot és szerzetest operált, a Széher úti kórház sebész főorvosaként.

„A keresztény orvos sem jobb
a jó orvosnál.“

A Széher útról – egy bizonyos körben – mindenkinek a kórház jutott az eszébe. „Kis Kútvölgyi”-nek is becézték, mert miként ott az „állami betegeket”, itt az egyháziakat gyógyították egy megállapodás alapján. Lövey doktor paciensei között voltak betiltásra ítélt szerzetesrendek tagjai, pesti és vidéki papok, de több püspök és érsek is gyarapítja az általa kezelt egyháziak számát. Az alapításakor – s ma már ismét – Szent Ferenc nevét viselő kórházba az „Uzsoki”-ból jött Lövey doktor 1979-ben, Lékai bíboros javaslata alapján. A rá jellemző ügyszeretettel kezdett dolgozni, s Kozma György kórházvezető főorvossal nemcsak mint munkatársak, hanem barátokként is fáradoztak azon, hogy a Széher úton, éppen az egyházi jellegéből is fakadóan, nemcsak jelszavak szintjén, de valóban „betegcentrikus“ légkörben folyjék a gyógyító munka. Kozma főorvos aztán súlyos betegség következtében sajnos korán meghalt, de az ő szellemét őrizve folytatódott a Széher úton a munka. Lövey doktor egyik büszkesége a kórház kápolnája, amelyet a hetvenes évek végén állami támogatással sikerült felújítani, művészi alkotásokkal díszíteni. A szakmai eredmények között, mint legfontosabbat, a kardiológiai szakrendelő és intenzív osztály létrehozását említi, amely jelentős amerikai támogatással valósult meg.

Lövey doktor rengeteg emberrel került kapcsolatba orvosi és közéleti pályafutása során. „Örökölt” barátokat a szüleitől, példaképeivé váltak bencés tanárai, akik a pesti bencés gimnáziumban okították az intézmény államosításáig, barátai lettek a páciensei, és mindig odaadóan gyógyította a barátait. A közösség szolgálatának igényét is otthonról, Pestújhelyről hozta, ahol édesapja, amíg lehetett, feladatot vállalt a helyi és az egyházi közéletben. Lövey doktor, ugyancsak orvos felesége és három, orvos gyermeke támogatásával, új, budai lakóhelye, a XII. kerület szolgálatába állt, az előző ciklusban helyi képviselőként az egészségügyi és szociális bizottságot vezette. A szülői örökség nemcsak hitre, nemcsak közösségi aktivitásra, olykor bizony nehéz helyzetek, konfliktusok vállalására is rendelte. „Két dologért kaptam ki otthon – emlékezik –: köpködésért és hazugságért.” A mai napig fizikai undort érez az olyan ember iránt, aki hazudik. Nem csoda hát, hogy útja olykor rögössé vált, a kórházban is, a politikában is.

A család pap barátai, bencés tanárai hatására, s talán azért is, mert bátyja, „Dódi”, 1951-ben a panonhalmi bencés közösségbe lépett, György is papnak készült, legalábbis gondolatban. Aztán az embereken való segítés vágya inkább az orvosi pályára terelte, s családot is alapított. „Azt, hogy a Széher úti kinevezést elfogadhattam, s a kórházért annyit tehettem, feleségemnek köszönhetem. Ő a tudományos karrierről lemondva a családot, később a körzeti orvosi praxist választotta, hogy én szabadon dolgozhassam mint orvos, mint közéleti ember. Pálos Frigyes, ‘családi papunk’ kizárólag azért bocsátotta meg, hogy nem lettem pap, mert őt vettem feleségül.“

Lövey doktor 1988-ban ott volt a keresztény orvoskamara alapítói között, bár nem lépett be. Ellenezte, hogy „keresztény”-nek nevezzenek egy szakmai szervezetet. Sokan ugyanis azt hangoztatták: „Mi, keresztények többet tudunk adni a betegnek.” Ő úgy véli: a keresztény orvos sem jobb a jó orvosnál. A kereszténység életforma, nem pedig cégér! Keresztényként kell élni, dolgozni, de nem kérkedni vele.

Az idén tavasszal elérte a nyugdíjkorhatárt, s a Szent Ferenc kórház vezetősége nem hosszabbította meg a szerződését. Mindazonáltal nem válik meg az egyházi gyógyító szolgálattól, a püspökkari titkárság és egy érdi egyházi iskola háziorvosaként folytatja. Életének Széher úti korszakából csak szép emlékei vannak. „Olyan légkört sikerült kialakítanunk Kozma Gyurival – mondja –, amelyben nemcsak a betegséggel, de a beteg személyével, lelkével is törődtünk. Soha nem fordult elő, hogy valakinek három percnél tovább kelljen várnia, míg megkérdezik tőle, hogy van, miben lehetnek a segítségére.“

Lehet, hogy Lövey doktor távozásával a műtő ajtaja is végképp bezárul a Széher úton. Ez még a jövő titka. Az azonban biztos, hogy 2000 májusával nemcsak Lövey György sebészorvos életének, de a Széher úti Szent Ferenc kórház történetének is lezárult egy több mint húszéves szakasza.

Szikora József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu