Lelki ismeret

A pünkösdkor lángnyelvekben leszálló Szentlélek képe már kisgyermekkoromban megragadta képzeletemet, s különösen az, hogy az apostolok a világ valamennyi nyelvén elkezdtek prédikálni. Nemcsak a jelenet fensége ragadott meg, de kényelmessége is, hiszen Bábel óta a nyelvében is különböző emberiség mérhetetlen mennyiségű időt fordít arra, hogy egy-két nyelvet használhatóan megtanuljon saját anyanyelvén kívül – és igen sokszor siralmas eredménnyel.

Ifjúkoromban a nyelvtanulás szerelmese voltam, különböző szinten tucatnyi nyelvvel ismerkedtem meg, mert olyan volt ez, mint térképen „utazni” – a diktatúra nagy bezártságában minden nyelv új távlatokat, történelmeket, kultúrákat nyitott meg előttem, és mindig azt hittem, éppen ez vagy az a nyelv nyitja meg a kaput a Titokhoz, a tökéletességhez és boldogsághoz. Nos, mindez persze illúzió volt, s rá kellett ébrednem, Isten minden fontos dolgot anyanyelvünkön közöl velünk, ahogyan a Szentlélek tette pünkösdkor, de azért sokat köszönhetek a nyelveknek. Mind egy-egy ablak ugyanarra a csodálatos világra, más-más észjárással, megközelítéssel, jelkép-rendszerrel, hiszen minden szónak más a jelentéstartalma, kisugárzása különböző nyelveken. Vegyük például a „forradalom” szót. Nekünk, magyaroknak hatalmas és szent dolog, s 1956 révén még igen közeli. Egy angol számára, hiszen Angliában utoljára 1640-ben volt forradalom – ez szinte érzelemmentes, hűvös, távoli fogalom. Vagy mondjuk egészen mást jelent az „éhség” Észak-Amerikában, s megint mást Afrikában. Az egyik helyen dupla hamburgert, a másikon lassú, kínos halált. A nyelv tudása nemcsak információt, közvetlen, torzítatlan megértést jelent, de együttérzést és belátást is. Akivel saját nyelvén beszélni tudsz, az többé nem idegen, nem „néma”. (Német népnevünk állítólag innen származik: eleink úgy vélték, aki nem beszéli nyelvünket, az néma…)

Mindez eszembe jut, amikor a pápa vagy hetven nyelven köszönti nagy ünnepeken a világ Rómába sereglett s otthoni híveit. Az a néhány szó a Szentlélek üzenetét újítja meg, s annak hitét, hogy gyönyörű sokféleségünkben, Bábel után is egyek vagyunk Istenben.

Most úgy tetszik, az angol nyelv vált és válik a világnyelvvé, melyet a leggazdagabb, legerősebb nemzetek gyermekei beszélnek. Ez a nyelv a számítástechnika és a kommunikációs világháló „anyanyelve”. Mint olyan ember, aki három évtizede tanítom az angol irodalmat, aligha vagyok elfogult, amikor féltem az anyanyelvünket, a gyönyörű sokféleséget, a sok ablakot a világra, miközben megvalósul az emberiség egyik nagy álma: lassan egy nyelven (is) beszélünk. Csak az a kérdés, mi történik majd a sokféle nyelvvel, melyen Istenhez imádkozunk. Mert Isten minden földi nyelven megérti imádságunkat.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu