Isten kegyelmére és ránk is számítanak

Papszentelések előtt

Június második fele a papszentelések és az újmisék ideje. A katolikus egyházban a papszentelés kiemelkedően fontos ünnep. Ez a nap nem csupán a szülők, rokonok és a barátok ünnepe. Nemcsak arról van szó, hogy egy ember, aki elindult egy bizonyos úton, most célba érkezett, és vele együtt örvendeznek mindazok, akik őt tisztelik és szeretik. Az újmise az egyház egész közösségének örömünnepe. Az egész „nyáj” örvendezik, mert új, fiatal „pásztorral” örvendezteti meg Isten az ő népét. Mostanában az öröm azért is nagyobb, mert mindenki tudja, hogy „az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés”.

A papszentelés az egész egyház ünnepe

Ezekben a napokban sokan gratulálnak egyházunk új papjainak. Sokan, sokféle jókívánságokkal halmozzák el őket. Imádkozó emberek lévén ne elégedjünk meg a szokásos jókívánságokkal, hanem egyénileg és közösen is imádkozzunk azért, hogy mindig az evangélium szellemében tudják megélni a papi hivatást és küldetést. Az újmiséseknek – akárcsak az idősebb papoknak - szükségük is van erre, hiszen törékeny és gyarló emberségük miatt csak Krisztus kegyelmi segítségével képesek hűségesen teljesíteni hívásukat. Csak Jézus, aki meghívta őket, tudja alkalmassá tenni arra, hogy papi küldetésüket Istennek tetsző módon és az egyház javára sikeresen tudják teljesíteni.

Nemcsak imádsággal, hanem minden lehetséges módon is segítsük és támogassuk őket. A papi élet és szolgálat direktóriuma (a Papi Kongregáció adta ki 1994-ben) is erre biztat bennünket: „A papszentelés utáni első években a fiatal papokat nagyon kell támogatni abban, hogy megtalálják azt az élet- és munkaformát, amelyben valóra válthatják a szemináriumi évek alatt kialakított ideáljaikat. Ezek az első évek döntőek a jövő számára, mert a valósággal való első keserves találkozás az igazság órája az elméleti képzés után. Ezen első évek harmonikus érlelődése teszi lehetővé a későbbi súlyos problémák hittel és bátorsággal való megoldását.” (93. p.)

Évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszottak a mozikban egy filmet, aminek „ „Küldetés” volt a címe, és a nagy öttusázóról Balczó Andrásról szólt. Az olimpiai és sokszoros világbajnok arról is beszélt, hogy a budapesti világbajnokságot tulajdonképpen azért tudta megnyerni, mert az utolsó számban, futás közben a közönség biztatása adott neki erőt a kitartáshoz, szó szerint azt mondta: „Nem én győztem, hanem ők győztek általam”. Valószínűleg, a most szolgálatba lépő fiatal papok is így gondolkodnak. Ezért az Isten kegyelmén kívül számítanak ránk is: a sokat tapasztalt paptestvérek és a hívek buzgó támogatására, imádságára, hogy Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére eredményesen dolgozó papok tudjanak lenni.

Néhány évvel ezelőtt magyar nyelven is megjelent II. János Pál pápa könyve, amit aranymiséje alkalmából, saját papi életéről és a papi hivatásról írt „Ajándék és titok” címmel. Tanúságos és sokatmondó számunkra már ennek a könyvnek a címe is, mert valóban ajándék és titok a papi hivatás. Ajándék, amit nem lehet kiérdemelni, aminek az alapja Isten hívása. Ajándék a szentelendőnek, családjának, és az egész egyháznak. Olyan ajándék, amit nagyon meg kell becsülni mind a szentelendőknek mind a saját papot váró és igénylő egyházközségeknek. És bibliai értelemben vett titok, amit még a kinyilatkoztatás alapján is csak nehezen tudunk megérteni. Csak a hit fényében érthető, hogy valaki egészen Isten és az ő egyháza szolgálatára szenteli az életét.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy miként a szentolvasónak vannak örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkai, úgy a papi életnek is megvannak az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges eseményei! Imádkozunk tehát egyházunk új papjaiért, hogy papi életükben az örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkokat egyformán Isten akarata szerint tudják vállalni, és soha meg ne feledkezzenek arról, hogy a szentelés által egy csodálatos ajándék és titok részesei lettek.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu