Uj Ember

2000. június 18.
LVI. évf. 25. (2708.)

Szentháromság vasárnap

.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Szembenézés
Az emlékezet megtisztítása
Lelki ismeret - A Lélek nyelvei
A könyv
Élő egyház
A püspöki kar nyári ülése
A rendőr is lehet keresztény
A boldogabb családokért
Szentévi családevangelizáció Bácsfán
Lengyel-magyar millenniumi postai levelezőlap
A pünkösdnek jeles napján…
Élő egyház
Budapesti Katolikus Nagygyűlés
A Szentszék pavilonja a hannoveri EXPO 2000 kiállításon
Katolikus Nagygyűlés Hamburgban – az ökumené jegyében
Etika a tömegtájékoztatásban
Fórum
Életforma, nem cégér...
Lövey György
Sali elment
„Indulj az úton!“
Indulj az úton
Fórum
A szentévi eucharisztikus kongresszus
Isten kegyelmére és ránk is számítanak Papszentelések előtt
„A szeretet nem múlik el soha”
Emlékképek Nemoda Zoltán kazincbarcikai káplánról
Papszentelések országszerte
Kúltúra
Ifjúság
Eljutott-e Pál apostol Hispániába?
A kellemes nyaralás titka
Egy elfelejtett hős
Mozaik
Emlékezés Guthy Andorra
Az Olvasó írja
A kunszentmártoni Szent Márton vegyes kar
A magyar irodalom ünnepén
A Felső-Krisztina hat évtizede
Dél-balatoni miserend július és augusztus hónapban
Lázadó ifjúság
Rejtvény
.

 

A szentévi eucharisztikus kongresszus

Szentháromság vasárnapján kezdődik Rómában a 47. eucharisztikus világkongresszus. A rendezők tudatosan választották ezt az időpontot, hiszen a nagy jubileum évében hálát adunk a Szentháromságnak az elmúlt kétezer év kegyelmeiért, különösképpen is az Eucharisztiáért. A Szentatya elgondolása szerint: „Mivel Krisztus az egyetlen út, mely az Atyához vezet, annak hangsúlyozására, hogy ő eleven és üdvözítő módon jelen van az egyházban és a világban, a Nagy Jubileum alkalmával Rómában Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust tartunk. A 2000. év teljesen eucharisztikus lesz: az Üdvözítő, aki húsz évszázaddal ezelőtt testet öltött Mária méhében, az Eucharisztia szentségében folyamatosan az isteni élet forrásaként adja magát az emberiségnek” (TMA, 55).


Az 1938-as budapesti kongresszus díszemelvénye:
középen Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa

Kissé szokatlan számunkra, hogy a Szentháromságot és az Eucharisztiát egymás mellé állítjuk. Legtöbbször csak Krisztus és az Eucharisztia kapcsolatáról szoktunk beszélni, pedig nyilvánvaló, hogy az Eucharisztia olyan „égi ajándék”, amelyben Isten, a mi mennyei Atyánk Krisztust adja nekünk a Szentlélek ereje által. Erre a szentháromságos vonatkozásra emlékeztet bennünket a szentmise jó néhány imádsága. A Szentháromság nevében keresztvetéssel kezdjük a szentmisét, és szentháromságos áldással fejezzük be. A szentmise könyörgéseiben legtöbbször az Atyához intézzük kéréseinket Jézus Krisztus által a Szentlélekkel egységben. A kis doxológiában pedig a Szentháromság-egyistent dicsőítjük: „Őáltala, ővele és őbenne a tiéd mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké”.

A szentmise imádságai ismételten kapcsolatba hozzák hitünk két nagy misztériumát: a Szentháromságot és az Eucharisztiát. Mivel a megváltás műve az Atya akaratából történt, nyilvánvalóan az Atya szerepe a leghangsúlyosabb a kánonokban, de az Atyához való viszonyában megjelenik Krisztus, az Egyszülött Fiú, aki az Atya akaratából és a Szentlélek közreműködésével megváltott bennünket. Ezek az imádságok nemcsak a Fiú megváltó áldozatáról, a húsvéti misztériumról beszélnek, hanem arra is emlékeztetnek, hogy a megváltás az Atya, a fiú és a Szentlélek közös műve. És erre az Eucharisztia ünneplésekor is gondolunk.

Az Eucharisztia hálaadás az Atyának mindazért, amit véghezvitt a teremtésben, a megváltásban és a megszentelésben, továbbá azért is, amit most tesz az Isten az egyházban és a világban. A harmadik kánon fejezi ki legjobban ezt a szempontot: „Valóban szent vagy Istenünk, és méltán dicsőít téged alkotásod az egész teremtett világ, mert Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, a Szentlélek erejével éltetsz és megszentelsz mindent”.

Az Eucharisztia a megfeszített és feltámadott Krisztusra való emlékezés, olyan megemlékezés, amelyben jelenvalóvá válik Krisztus és az ő megváltó áldozata, hogy így a keresztáldozat a századokon át, az ő második eljöveteléig jelenlévő valóság legyen. Krisztus szeretett jegyesére, az egyházra bízta halálának és föltámadásának emlékezetét, az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, mint húsvéti lakomát, „amelyben Krisztust fogadjuk szívünkbe, lelkünk megtelik kegyelemmel és megkapjuk a jövendő dicsőség zálogát.”

A Szentlélek jelenlétére leginkább az epiklézis (Lélekhívó imádság) emlékeztet bennünket. Az egyház imádságban kéri az Atyától a Szentlélek ajándékát, hogy az Eucharisztiában az egész emberiségért életét adó feltámadt Krisztus jelenvalóvá legyen. Hitünk szerint az adományok átváltozása nemcsak a „teremtő ige” erejében, hanem a Szentlélek által megy végbe. Tanulságos és sokatmondó számunkra, hogy még az epiklézisnek is szentháromságos jellege van: ebben az imádságban az Atyát kérjük, hogy küldje el a megszentelő Szentlelket, hogy az adományok Krisztus testévé és vérévé váljanak.

Az Eucharisztia megünneplése, az imádságos részvétel által, szinte észrevétlenül bekapcsol minket a Szentháromság életébe. Már a keresztség által hozzákapcsoltuk az életünket a Szentháromsághoz, a bérmálásban pedig külön is elnyertük a Szentlélek ajándékait. Ezek a szentségek is az Eucharisztiához vezetnek bennünket, amely nemcsak a hívek közösségébe, hanem a Szentháromság tökéletes szeretetközösségébe is bevon minket.

D. L.

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu