"Belemenni teljesen az új kor életébe, a nemzeti életbe, tudományába, szociológiájába… A kereszténység belefektetése a nemzet mindennemű életébe, ez visszafoglalása elvesztett állásának…"

Ehingeni máltai látogatók a szociális otthonban

Az éppen száz esztendeje megjelent Prohászka-tanulmány a plébánián, ahol a későbbi püspök lelkipásztori munkáját kezdte - tábla jelzi - az esztergomi belvárosi működésének évszámát - tizenhét esztendővel továbblapozható, de a jelenre ugyanolyan érvénnyel, ahogyan a címe jelzi: "A keresztény ébredés nehézségei Magyarországon". Együtt üldögélünk jónéhányan az asztalnál, és egyikünk sem csak eszmei töprengéseit adja elő. Maga Ottokár püspök ha itt lenne - szól közbe valaki - biztosan az alapgondolatát hangsúlyozná két hónappal az újabb századváltás előtt: Az Ige testté lett, tehát a kereszténység elsősorban cselekvés, tett.

Jó helyen hangzik el, a plébániai karitász munkásai s a velük együtt ténykedő helyi máltai szervezet képviselői közt. A plébános, Michels Antal augusztus óta ismerkedik új állomáshelyével, mindenképpen folytatni (fokozni) szeretné előde: Beer Miklós önzetlen munkáját a szeretetszolgálatban s persze Nagy Lászlóét, aki ’97-ig vezette az egyházközséget. Kinn havasak a fák, sekély vizű a Duna-ág, a sodrás azonban mélyebben dolgozik: ami medret kap, két part között az igazság, szeretet, amely megviselten is kimenti a jeges vizekben küszködőket…

A szeretet-szolgálók most tizenhárman vannak, idős elhagyott, beteg városlakókat látogatnak, ötven-ötvenöt embert, akik közt van száz és kilencven éves, az idősek klubjának taglétszáma: nyolcvan.

- Tizenkét esztendeje alakult a ferenceseknél a klub, Zatykó László és P. Reisz Pál voltak az alapítók. Hamar kicsinek bizonyult a helyiség. Akkor szólt Nagy László plébános: menjünk át a plébániára.A nyolcvan stabil taglétszám százra növekedett, kéthetente programokkal fogadjuk őket, művészettörténeti, lelki "témákkal". Gogola Emilné, a klub vezetője mondja el ezt, Tóth Györgyné (karitasz-vezető) hozzáfűzi:

-- Segítők először alig jelentkeztek. 87 éves nénivel kezdtem a szervezést, hirdettünk, személyesen kerestünk meg aktivistákat.

Nem bezárt közösség az időseké, országszerte utaznak: kirándulnak, különböző idős-otthonokba látogatnak, voltak a Magyar Szentek templomában…

Mivel készülnek az idei karácsonyra, hiszen az egész esztendő kiemelt szeretet-ünnepe mégis csak ez.

-- Már megvettük az ajándékokat, a Máltai Szeretetszolgálattól kaptunk támogatást, a két szervezeti munka nálunk testvériesült. 23-án a templomban gyerekek adnak műsort az időseknek, ajándékokat osztunk, hanglemezeket (a Balassa Kórus felvételeit), s meglepetésnek szánjuk, hogy mesekönyveket gyűjtünk a Töltés utcában lévő marista testvéreknek, akik azokat kiosztják kis gondozottjaiknak - a cigányok körében. Tóth Györgyné beszámol a már hagyományos édesség-gyűjtésről: Kárpátaljára küldenek tíz zsákkal, gyógyszereket, ruhákat. A kijuttatás még mindig gond. A ferences misszió által jutnak el az adományok a kinti családokhoz…

A Szent Anna-plébánián regionális karitász-továbbképzés folyik havonta: a Mindszenti iskolában és komoly az érdeklődés, legtöbben a belvárosból vesznek részt rajta.

A Máltai Szervezet vezetője: Nemeskéry Edvinné arról szól, hogy a karitásznak igyekeznek minél többet segíteni. Nagycsaládosokkal van aktív kapcsolatuk, a jövő generációjára gondolnak, a fiatalokra, aranyvasárnap az idén is kétszáz nagycsaládot hívnek meg déli 12 órára, ebédre a Prímás Pincébe. Vannak külföldi kapcsolataik, a hollandoktól például tolókocsikat is kapnak, melyeket ajándékba adnak vagy kölcsönöznek rászorulóknak, piolik-lámpák érkeznek - felfekvés gyógyítására. Ruhát minden intézménynek juttatnak, vendéglőket, iskolákat keresnek meg, ahol több szegény hetente kap ingyen ebédet. Ötmillió forintért gyógyszert küldtek Kárpátaljára…

A beszélgetés a további tervezés is: az érseki Tanítóképző szociálpedagógiai hallgatói segítenek a karitásznak, de óraterheltségük miatt kevesekre számíthatnak, szeretnének ebbe az erőbe jobban megkapaszkodni. Panaszosan említik: a helyi tévé nem veszi tudomásul őket. Pedig az informáltság embereket is hozna. Vannak szponzoraik, minden fillér aranyat ér, s a plébánia-közösség önzetlenül segíti őket mindenben.

Apróságnak tűnő adatok, beszámoló-töredékek, de a mondatok mögött a nehézségek ellenére - ott az ébredés prohászkai üzenete: "előttünk a nemzeti és szociális problémákkal terhes" ország. Megszűnt a névtelenség. "Karolja fel az egyház a modern nagy problémákat; ne féljen tőlük." Az egyház: a papság s a hívő nép együtt. Krisztus szeretete mindenkit sürget!

Tóth Sándor