Vendég a magas hegyekből

Ha novemberben vagy később, a tél folyamán kőbányákban, esetleg egyéb sziklás területen járok, mindig nagyon figyelek, hátha előbukkan egy-egy havasi szürkebegy. A sziklák között csendesen matató, apró gyommagvak után kutató veréb nagyságú madár Európában a déli és középső tájak magas hegyein fészkel. Télire azonban többnyire magas hóval borított bérces hazájukból lejjebb húzódnak, és kis számban évente eljutnak hazánkba is. Általában novemberben bukkannak fel az elsők, s tavasszal legkésőbb áprilisig maradnak.

A múlt század ötvenes és nyolcvanas évei között évente láttam őket a Gellért-hegyen. Néha csak egy, máskor több, egyszerre akár hét példány keresgélt egymás közelében. Nem lehetett különösebb mozgékonysággal vádolni őket, előfordult, hogy órákon át egy jókora szobányi területen maradtak. Közben úgy beolvadtak a sziklák közé, hogy nem volt könnyű megtalálni őket. Hideg volt, néha már vacogtam, amíg egy helyben állva figyeltem őket. Topogtam, a füleimet dörzsöltem, mialatt ők békésen keresgéltek. Havaslakók, a magyarországi tél meg sem kottyant nekik. Meglepően bizalmasak voltak, néha egészen közel engedtek magukhoz. Szerettem volna tudni, hol töltik az éjszakát, ezért több alkalommal is szürkületig velük maradtam. Ekkor már nyugtalanok voltak, nem táplálkoztak, egy-egy sziklacsúcsra ültek, majd finom hívogatójukat hallatva elrepültek a pesti oldal felé. Valószínűleg valamelyik magas épület védett zugában pihentek. Reggel hiába kerestem őket, mindig csak jóval napfelkelte után jelentek meg. Később egy barátom, aki a Belgrád rakparton lakott, mesélte, hogy gyakran az emeleti lakása ablaka előtt, a virágosládában keresgélnek. Etetni kezdte őket, apró magokat, tört napraforgót szórt a ládába, és a magas hegyekből érkezett vendégek mindent jó étvágygyal el is fogyasztottak.

Aztán váratlanul eltűntek a Gellért-hegyről. Az utolsó két példányt 1982. december 30-án láttam. Nem tudom, mi történhetett velük. Talán átköltöztek. Naplómban lapozgatva látom, hogy az eltűnésüket követő évben, 1983. február 5-én a Budaörs feletti sziklás domboldalon figyeltem meg hét, ugyanott 1984. január 7-én nyolc havasi szürkebegyet. Ezután számomra hosszú szünet következett, legközelebb csak 2002. december 9-én találkoztunk. A szigligeti várromon közvetlen közelről gyönyörködhettem két példányban.

A határon túl azonban közben is láttam őket. Ausztriában, például Innsbruck közelében vagy az Obertauern fölé magasló hegyoldalban, ahol a görgeteges lejtőn mormoták társaságában több pár is tanyázott. A hímek hangosan énekeltek. Néhányszor idehaza is hallottam őket, a tél vége felé halkan, érzelmesen dalolgattak. Énekük mindkét helyen a mezei pacsirtáéra emlékeztetett. Amíg hallgattam őket, alföldi legelőink szorgalmas kis dalosa jutott eszembe.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu