Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök

Alternatív kereszténység?

Nincs alternatív kereszténység. Nincs alternatív katolicizmus. Keresztény és katolikus mivoltunkat nem lehet relativizálni, hittani, erkölcstani kérdéseket nem lehet vagy-vagyos megoldásokkal tárgyalni. Nemcsak magunkért mondom ezt, hanem sokkal tágabb értelemben. Ma oly sokat aggódunk Európáért, örökségünkért és a jövő nemzedékekért, azért, hogy milyen lesz majd, milyen legyen majd az életünk a leendő Európában. Látjuk, mennyi baj van Európában. A gazdaságilag és politikailag egységesülő földrész nem akarja vállalni keresztény örökségét, mintha ki akarná törölni a történelméből és emlékezetéből azokat az évszázadokat, amelyeket keresztényként élt. Ez nagy baj!

Én azonban megfordítom a tételt. Nem ott kezdődött a baj, hogy Európa elfelejtette a kereszténységet, hanem ott, hogy a keresztények alternatív kereszténységet akartak vallani. Ha végignézzük azokat a nagy történelmi hullámokat, amelyek elindították a hit nélküli gondolkodást, az egyház nélküli berendezkedést, akkor azt is látnunk kell, hogy ezek mögött ott állt annak a kornak a meggyengült kereszténysége és egyházi élete. Az úgynevezett felvilágosult gondolkodást elindító francia forradalom mögött nem állt ott a korabeli egyház elvilágiasodása? Történelmünk nagy tragédiái mögött mindig meg kell látnunk a hitében, öntudatában, tartásában és hitelességében meggyengült keresztény életet és egyházat is. Nemcsak panaszkodnunk kell, hogy kihagynak minket Európából, hanem azon is el kell töprengenünk, hogy mennyiben voltunk mi ennek az okai.

Csak akkor van szavunk, ha eredeti, igazi és hiteles keresztények vagyunk, és ezt akarjuk a tudatunkban, az életünkben, a másokkal való kapcsolatunkban, a családban, a társadalomban és minden más területen megvallani és - amennyire rajtunk múlik - érvényesíteni.

Ma olyan helyzetbe kerültünk, amikor a keresztény gondolkodás a világban csupán alternatív lehetőség lett. Letűntek azok az évszázadok, amikor az egyháznak döntő szerepe volt a társadalmi tudat formálásában. Ez egyrészt természetes fejlődés is, hiszen az Isten képére teremtett szabad embernek magára kellett találnia. Ha erre a szabadságra bármilyen mértékben rátelepedett az egyház, akkor ennek keserű gyümölcsei lettek.

De nemcsak erről van szó. Látnunk kell, hogy ma alapvetően egyházellenes szellem uralkodik az egész világon. Nem gondolhatunk arra, hogy egyházi vagy bibliai tekintéllyel rendet teremthetünk az emberek életében. (Főleg két terület van, ahol a teljes függetlenséget hangsúlyozzák sokszor azok is, akik keresztényeknek vallják magukat: a házasság - és a szexuális erkölcs - , valamint a politika.) Tudomásul kell vennünk, hogy olyan világban élünk, amikor kereszténynek lenni sok kihívást jelent, sok szép és lelkesítő feladatot, de nem jelent társadalmi tekintélyt, hivatali előrehaladást vagy sikert.

Ezt leginkább a politikában érezzük. Európai és hazai tapasztalatokból kimutatható, hogy ahol az egyház az utóbbi évtizedekben országos vagy helyi szinten megpróbált tekintélyi alapon beleszólni a politikai választásokba, az szinte kivétel nélkül mindig ellentétes hatást váltott ki. Azt is tapasztaltuk, hogy a legdurvább, alaptalan egyházellenes propaganda is több szavazatot hozott bizonyos pártoknak, mint amennyit a megsértett keresztények vagy a jóakaratú, a hazug propagandát elvető emberek szavazataival vesztettek. Tudnunk kell, hogy az egyház vezetőinek politikai nyilatkozatait az emberek többsége eleve kétkedéssel fogadja.

Óriási felelősség ez. Vigyáznunk kell, hogyan élünk lehetőségeinkkel. Akinek kötelessége, hogy az egyház nevében nyilatkozzék, annak ezt egyértelműen és félreérthetetlen módon kell tennie. De tapasztaltuk már, milyen károkat okozhat, ha valaki illetéktelenül nyilatkozik vagy a maga nézeteit fogalmazza meg "az egyház nevében". Nem a szólamok vagy a nyilatkozatok döntenek, hanem az emberek gondolkodásmódjának a módszeres formálása.

Látjuk, hogy a tömegtájékoztatás vagy a hatalmas méretekben működő propagandagépezetek sikereket érnek el, de azt is tudjuk, hogy ezek mulandó sikerek. Ilyen eszközökkel csak napi érdekek vagy érdekcsoportok között lehet dönteni. Az igazi választás nem az egyik vagy a másik párt között, nem az egyik vagy másik árucikk között van, hanem az ember és a nem ember között. Embernek ugyanis csak azt tekinthetjük, aki teljes, tiszta tudattal, a maga meggyőződéséből képes az elhatározásait meghozni, a maga döntéseit és szavazatait megfogalmazni.

Mi, keresztények nem az érdekeket, az egyéni vagy csoportérdekeket akarjuk érvényesíteni, hanem igazi és maradandó értékeket keresünk, és ezeket akarjuk megvalósítani.

(A cikk a közelmúltban megrendezett Altern-konferencia megnyitó előadásának szerkesztett változata.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu