Fiatalokkal beszélgetve

A vallásról

Még a nyárvég "véletlen" órája - egy naplementés délután hozott össze a hegyen azzal a csoporttal, amelyik magát a csönd gyermekeinek nevezte. Természetjárók, változó tagsággal, a meghirdetett program állítja össze a résztvevők névsorát. Az egyik tagot régtől ismertem, a "fő csöndészt" - amint magát nevezte, és jól ismeri az erdők titkait. A turistaháznál vagy huszonöt fiatal üldögélt a füvön. Ismerősöm megszólított: nincs-e kedvem "bedobni" valami témát, ami a természet meg az ember világát együtt érinti. A vallás - feleltem, mire ő bólintott. Kiderült, javarészt tanuló ifjúsággal van dolgom főiskolákról, egyetemekről, de gimnáziumból is. Elkezdtük a csevelyt annak rendje-módja szerint, s a kölcsönös bemutatkozás után - bár egy kicsit félve - fölvetettem a témát: Ki mit gondol - egyénileg - a vallásról, s van-e az életében szerepe. Ha igen, ha nem, indokolja. Őszintén, kertelés nélkül. Csodálkoztam, mert nem ódzkodtak, többen megköszönték. Hosszúra nyúlt az önvallomás, a nap már régen lesuttyant a bérc mögött. Érdekesnek találtam a válaszokat, így aztán engedelmükkel lejegyeztem.

1. Minden embernek hinnie kell valamiben, hiszen a hit adja meg az embernek a reményt. A vallás megmutatja, milyen értékek szerint kellene élnünk. Én csak nagyobb ünnepeken gyakorlom a vallásomat. Hiszek Istenben.

2. Katolikus vagyok, ilyen körben mozgok, a hit miatt érzem, mennyire fontos a vallás, amely tartja bennünk a lelket.

3. A vallás a különböző népeknél alkalmazott "tudomány". Életünk során lehetőségünk van bizonyos vallást megélni, aztán később szeretnénk áttérni egy másik vallásra, például azért, mert a házasságunk esetleges. Az életemben a vallásnak nagy jelentősége van, első osztályos koromtól jártam hittanra, főiskolásként is gyakorlom a vallásomat, hetente egyszer misére megyek.

4. A vallást úgy fogom fel, hogy a Föld minden népe hisz valamiben, valakiben. Mindegy, milyen vallású. A vallás összefogó erő, értékrendet közöl. Az élet dolgaiban eligazít. Irányadó. Számomra a vallás már túlságosan intézményesített (például a katolikus egyház túl sokat ad a külsőségekre). Szerintem nem biztos, hogy kell templom, ceremónia ahhoz, hogy elmélyülten imádkozzunk. Az életemben nagy szükség van a vallásra, bár nem vagyok gyakorló hívő. Hiszem, hogy hit nélkül az ember eltorzul, elveszti emberi tartását.

5. A vallás: életfelfogás, meghatározza a mindennapokat is. Számomra a vallás ezt jelenti: hinnem kell önmagamban. Nem vagyok vallásos, hívő sem. A teremtéstörténet számomra az evolúcióval kezdődik. Fontos, hogy higgyek másokban, próbáljam kikerülni a káros hatásokat. Nekem a természet ad hitet és erőt az élet döntéseiben.

6. A vallás? Ha valakit baj ér, valamibe kapaszkodik. Sokan a vallásba. Az idősebbek vallásosabbak. A különbségek - ki miben, kiben hisz, nem választhat el embereket. A vallás nekem kiskoromban volt fontos, a nagyanyám miatt. Miután meghalt, nem foglalkoztam többé a vallással. (Római katolikus vagyok.) Ismerősöm tizennégy éves húga tavaly rákban meghalt. Azóta nem tudok a vallásba menekülni, nem érzem, hogy segítséget nyújtana. A hitem megcsappant - a régihez képest. Vagy tán nem is akarok hinni? Mindenesetre nem erőltetem.

7. A vallás egyfajta plusz az embernek. Nagyon pozitív dolog. Magam is hívő vagyok. Sokszor elgondolkozom, hogy híres emberek (Einstein, Teller Ede) hívők lettek. Katolikus családban nevelkedtem, felsőfokú tanulmányaimat is ilyen intézményben folytatom, bár nem nagyon érződik benne a keresztény szellemiség. A közösség fontos nekem, a templom sok barátot (is) adott. Voltam nehéz helyzetben, öngyilkosságra gondoltam. Aztán megtaláltam a helyes választ.

8. Jó kérdés. Nem a világvallásokra gondolok, hanem tárgyra, személyre, ha hitről van szó. De lehet egy gondolat is. Ha megtalálom azt, akiben, amiben hinni lehet, megtalálom önmagamat. Szükségünk van valakire, valamire. Rájuk bízhatjuk a döntéseket, mivel félelmetes egyedül lenni a világban, s az életünket magunknak irányítani. Egyszerűbb azt mondani, hogy a sors így vagy úgy akarta. A családom nem vallásos, én sem kaptam vallásos nevelést. De ha félek valamitől, fohászkodom. Talán meghallgatja valaki, talán nem. Jó érzés azt gondolni: valaki vigyáz rám. Lehet, hogy egyszer megkeresztelkedem.

9. A vallás minden korban fontos szerepet töltött/tölt be. Egyfajta támpontot nyújtott/nyújt az embereknek, erősítette (erősíti) az összetartozást. Személy szerint hiszek Istenben, de nem vagyok megkeresztelve, ezért nem lényeges az életemben a vallás. Nem ítélem el a vallásos embereket, mert ha valaki a vallását komolyan veszi, az nagyon jó hatással lehet a személyiségére.

10. A vallás Isten és ember közti kapcsolat. Olyan életforma, amit a gondolkodás, a cselekedet határoz meg, magyarán: a szeretet és a jóság. Biztonságot nyújt, értelmet ad az életnek. A nem vallásos ember is hisz valamiben. Nem úgy érzem, hogy valaki attól lesz vallásos, ha rendszeresen gyakorolja a vallását, hanem ha folytonos kapcsolatot tart Istennel, ha a mindennapi cselekedeteit a szeretet, a jóakarat, a segítőkészség határozza meg. Én nem járok templomba, vagy csak ritkán. Igaz, elsőáldozó voltam, s hogy az évek során elmaradtam a templomból, lelkiismeret-furdalásom van, ám úgy érzem: a kapcsolatom Istennel megmaradt, mert esténként imádkozom, átgondolom mi az, amit aznap rosszul tettem és - megbánom. Próbálok mindig olyat tenni, ami Istennek megfelelő.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu