Kedves Mikulás!

Ugye, kedves Olvasó, legalább egyszer Ön is leírta ezeket a szavakat? Ugye Ön is elképzelte a nagyszakállú piros embert, aki az éjszaka sötétjében vidám arccal settenkedve cipőjébe, csizmájába, ablakába lopja ajándékait? Talán nincs gyermek, aki ne írt volna levelet a titokzatos északi ajándékhozónak. Ilyen gyereklevelekből szemezgetek a következőkben.

Működési engedély (Keönch László rajza)

(Illyés Gyula azt írta egyszer, hogy még a zseni is megnyilvánulásainak mindössze két százalékában képes teljesen újat mondani. Minden más ismétlés. Nos, innen veszem én a bátorságot, hogy megállapítsam: a takarékos újságíró - amíg teheti - lopott anyagból dolgozik. Saját bölcsességeit - amíg csak lehet - tartogatja: készül az ínséges időkre. A lopást feldolgozásnak vagy átdolgozásnak is nevezik. Az igazán pimaszak persze még az átírásra sem vesztegetik az időt: szó szerint idéznek, csak épp elfelejtik megemlíteni, hogy idéztek. Efféle arcátlanságnak lehet most tanúja a tisztelt Olvasó - azzal a különbséggel, hogy én legalább bevallom bűnömet.)

A családi életmódmagazinok rengetegében bukkantam a következő levélrészletekre. Eltöprengtem: vajon gyermekeink valóban olyan tudatlanok-e, mint gondoljuk? Vagy mint olykor szeretnénk... Nézzünk először néhány hagyományos ajándékkérő levelet.

"Kedves Mikulás! 12 éves vagyok, jó voltam, és korábban is jó voltam. Remélem, idén végre elhozod a balettruhát, amelyet négy évvel ezelőtt kértem. Jó repülést!"

"Nagyon szeretnék egy Barbie-t, de olyat, aminek barna haja van és lehet fésülni. Ha ilyen nincs, akkor jó lesz egy autó (rózsaszín) a babámnak, mert már nagyon szeretne egyet. Mondtam neki, hogy szerintem nem kell, de mégis szeretne!"

"Néhány banánt és narancsot kérek, de olyat, amelyiken rajta van a héja. Anya mindig meghámozza!"

"Én is szeretnék egy rénszarvast. Szerinted jól kijönne a kutyámmal? Neked van kutyád? Ha nincs, feltétlenül kérned kellene karácsonyra!"

"Szia! Nem hoznál egy kicsit több ajándékot idén? Nagyon jó voltam, és még mindig hiszek benned! Számítok rád!"

Ezzel pedig át is tértünk a levelek második legfontosabb kérdésére: a hitelesség vizsgálatára. A gyerekek ugyanis gyanakvóak. Nézzük például ezt a levelet:

"Télapó! Biztosan kirakhatom a csizmámat az ablakba? Nem viszed el?"

Persze a Mikulás létezése a legnagyobb rejtély. Márpedig ezt a titkot ki fejthetné meg, ha nem maga a legilletékesebb. Olvassuk csak...

"Én nem kérek semmit, csak azt, magyarázd el, hogy tudsz ilyen rövid idő alatt annyi országban és háznál osztogatni. Mi már tanultunk valószínűség-számítást, úgyhogy nagyon érdekelne, hogy magyarázod ki ezt a dolgot."

"Mikulás! A testvérem azt mondta, nem is vagy, és csak a kis hülyék hisznek benned. Azonnal írd meg, hogy létezel-e vagy sem!"

"Tényleg Szlovákiában laksz? Én azt olvastam, az Északi-sarkon. Anya azt mondta, hogy a Mikulás a Miklós szlovák megfelelője, és én már nem értem ezt az egészet."

Búcsúzóul - szülők okulására - álljon itt egy hitelét megőrizni vágyó apa levele, aki maga is írásra kényszerült:

"Kedves Mikulás! Légy szíves, hozz egy Porsche 911-est. Ne bajlódj azzal, hogy áttuszkold a kéményen, hagyhatod a ház előtt is."

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu