A délvidéki vérengzésekre emlékeztek

Mise az áldozatokért

Történelmünk egyik tragikus, máig úgyszólván fehér foltnak számító mozzanatát idézték fel azok a magyarországi hívek és délvidéki zarándokok, akik közösen vettek részt szentmisén Budapesten, a Szent István-bazilikában november 30-án, hogy az 1944 végén a délvidéki magyarok ellen elkövetett vérengzések áldozataiért - és gyilkosaikért is - imádkozzanak. Miként egy évvel ezelőtt az első ilyen alkalommal, most is Juhász Gábor Tamás vizafogói plébános mutatta be a szentmisét és mondott szentbeszédet a Keskeny Út Polgári Kör kezdeményezésére a bazilikát megtöltő hívősereg előtt.

Újvidéki zarándokok a bazilika előtt

"Mi történik itt - tette fel a kérdést Juhász Gábor Tamás -, milyen az a világ, amelyben bizonyos dolgokról megemlékezni kötelező, másokra pedig még emlékezni is tilos?" Arra a történelmi tényre ugyanis, hogy Tito partizánjai 1944 őszén és telén kizárólag nemzeti hovatartozásuk miatt, a kollektív bűnösség elve alapján magyarok tömegeit, köztük gyerekeket, nőket és papokat gyilkoltak meg a Délvidéken, a mai napig nem reagáltak sem a kormányok, sem az egyház, sem a tudományos világ. Az események mindazonáltal már feldolgozottnak tekinthetők, többek között Matuska Márton újvidéki újságíró jóvoltából, aki az 1991-ben A megtorlás napjai címmel megjelent könyvében adta közre kutatásainak eredményét. (A könyv szerzője a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének javaslatára Táncsics-díjat kapott 1996-ban.) 1990-ig a magyarországi közönség csak az 1942-ben bevonult magyar katonaság és csendőralakulatok által elkövetett bűnökről, túlkapásokról, a "Hideg napok"-ról értesülhetett, s a bácskaiaknak is csak annyi jutott, hogy kötelező ünnepségeken sirassák a szerb áldozatokat, akiknek a számát tízszeresen felülmúló magyar veszteségről szó sem eshetett.

Matuska Márton egy újvidéki zarándokcsoport tagjaként érkezett a mostani megemlékezésre, nem sokkal azután, hogy a Vajdasági Magyar Tudományos Társasággal sikeresen lebonyolítottak egy ugyancsak ezt a témát elemző nemzetközi tudományos tanácskozást Újvidéken. Mint elmondta, mind ez ideig a magyar tudományosság sem foglalkozott kellő mértékben az 1944-45-ös vérengzéssel. Az áldozatok száma már meglehetős pontossággal ismert: mintegy negyvenezerre tehető. Ennyi 1944 őszén és telén meggyilkolt magyar neve és halálának körülményei váltak ismertté a több mint tíz éve folyó kutatások nyomán. Most már inkább az a kérdés, hogy az akkori és későbbi magyar kormányok miért nem foglalkoztak a tragédiával, holott tudtak róla, mint az a konferencián bizonyítást nyert. A tanácskozás zárónyilatkozatát egyébként eljuttatták Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, Erdő Péter bíboros prímáshoz, a szerbiai, valamint a Magyar Tudományos Akadémiához, továbbá a délvidéki pártok vezetőihez.

A megemlékezés, az egyházi szertartás értelmét Matuska Márton abban látja, hogy ez segít helyreállítani az emberek lelki egyensúlyát. A több mint fél évszázados lelki sebeket gyógyítja az emlékezés és az ima, amely az áldozatokért és a tettet elkövetőkért is szól.

A délvidéki magyarok jelenlegi legfontosabb kívánságaként Matuska Márton a kettős állampolgárságot nevezi meg. Mint mondja, a mostani megemlékezésre is tízszer annyian jöttek volna, ha nem okoz problémát a jugoszláviai magyarok számára a magyar vízum beszerzése. Úgy látja, hogy a jelenlegi magyar kormánynak nem érdeke, hogy megoldást találjon az unión kívüli magyarság problémájára.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu