Lapszél

"Szabad egyház szabad államban"

A kormányprogram egyházakkal kapcsolatos irányelveit összefoglaló tetszetős című dokumentum immár (nagy nehezen) megszületett. Ellenzéki bírálatok már elhangzottak, a szerzők persze védelmezik álláspontjukat.

Most csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az állam és egyház szétválasztása - mint tudjuk - a történelemben, 1848 után és 1990 után nem ugyanazt jelentette és jelenti. Az előbbi azt célozta, hogy az egyház ne avatkozzék az állam illetékességébe, utóbbi pedig azt, hogy az állam ne vesse rabszolgaságba az egyházat. Két példa egyben a stílust is mutatja:

1. Esztergomi anekdota szerint Csernoch János bíboros prímás telefonon hívja Tisza István miniszterelnököt, amikor értesül arról, hogy a kormány egy házasságjogi törvényjavaslatot készül benyújtani. "Hálló, te Pista! Hállom, hogy megint valami márháságra készültök. Hát vedd tudomásul, hogy ábból nem lesz semmi!"

2. A másik történet másfajta és szorosabb állam-egyház összefonódást tükröz. Két ÁEH-s "tárgyal" (emelt hangon követelőzik) ShvoyLajos püspökkel Székesfehérvárott. Az idős püspök szívrohamot kap, előrebukik az asztalra. A tárgyalók gyorsan távoznak, a püspököt kórházba szállítják. Mindkét stílus a múlté, hála Istennek. Demokratikus jogállamban élünk. Miért kell állam és egyház szétválasztását kormányprogrammá tenni? Talán csak nem azért, mert - mint tudjuk - különböző szétválasztási modellek léteznek, például kifejezetten egyházellenes éllel is, csak szavakban semlegesen...

Az is nagyon szép és fontos, hogy az állam biztosítani kívánja a lelkiismereti és vallásszabadságot. De egy demokratikus jogállamban lehet ez másképp? Külön dokumentum, kormányprogram, és még mi egyéb kell hozzá?

Nem lehetséges, hogy a XIX. századtól meglehetősen eltérő viszonyok között most, a XXI. században állam és egyház, önkormányzatok és egyházközségek egymás függetlenségét, saját illetékességét és célját kölcsönösen tiszteletben tartva próbálják egymást segíteni, egymástól akár tanulni is? Nem pártpolitikai, hanem mindig aktuális szociális, karitatív és nevelési feladatokban és az egyház tevékenysége anyagi lehetőségeinek megteremtésével?

Félő, hogy a szétválasztás erőteljes és egyoldalú hangsúlyozása arra irányul: boldoguljanak az egyházak, ahogy tudnak! Pedig mindkét félnek szüksége van egymásra. Nem azért, hogy kihasználják, szolgálatukba állítsák egymást, hanem - Uram, bocsá! - azért, hogy a polgárok javát szolgálják! Ebben az értelemben kell túllépni a szétválasztáson.

(rosdy)

"Botrányok" könyve

A beteg pápa árnyékában címmel megjelent kötet borítóján II. János Pál pápa a fejét fogja, mintha ezt mondaná: Istenem, ennyi zagyvaságot összehordani! Nem véletlen, hogy a szerző (talán olasz, vagy inkább magyar, ki tudja?) az ismeretlenség homályában marad. A könyvön feltüntetett név ugyanis nyilvánvalóan álnév, azt jelenti: Az igazság tanítványa. A könyv tartalma arra mutat, hogy ez a "tanítvány" bizony bukásra áll. Gyanús a megjelölt milánói kiadó neve is: Kaos (magyarul káosz, zűrzavar. Csak nem a szerző fejében?)

"Sajátos" módja a negyedszázados pápaság "méltatásának" a már jótékonyan elfelejtett pletykák és "botrányok" felmelegítése. Ezeket annak idején kivizsgálták, cáfolták már. Így aztán ez a "botránykönyv" lapról lapra megcáfolható. De nem is minden botrány, amiről szó van benne. Némelykor csak zagyvaság, például az 1989 utáni lengyel politikai változások sajátos leírása. Mennyiféle oka volt azoknak, miként nálunk is és a "szovjet blokk" más országaiban!

De a könyvben annyi a valótlanság, ferdítés, tévedés, hogy cáfolata is könyvterjedelmet igényelne. Egy másik könyvet kellene írni ahhoz, hogy cáfoljuk, helyesbítsük a benne összehordottakat. Így meg kell elégednünk azzal, hogy olvasóinkat felvilágosítjuk: kifejezetten pápaellenes és egyházellenes kiadványról van szó, nehogy lépre menjenek. Nem érdemes vele foglalkozni.

(rosdy)

Egész évben karácsonyt!

Megérkezett! Igaz, hogy csak most kezdődött advent, de ébresztő: vége a várakozás idejének. Gyerekek, itt van, amire már oly régóta vártunk. Hogy mi? Hát nem más, mint a műanyag karácsonyfa - már novemberben. Nem csak Önnek - és nem csak most! Mindig. Bocsánat: forever. Ez az igazi örökzöld. Ne mondja, hogy nem látta: kirakatokban és irodákban tűnik fel. Ez kell nekünk! Vége a rothadó tűlevelek bomlott korának. Ki mondta, hogy mindennek megvan a maga ideje? (Hogy? A Prédikátor könyve? Az mi?) Ki tilthatja meg nekünk, hogy már most feldíszítsük a szívünket, he? Hogy már most felragyogjanak szimbólumaink? S ha már elloptuk belőlük a spiritust (bocsánat: lelket), akkor rakjuk őket spirituszba, és egész évben elállnak. S ezt lehet vallásilag is űzni... in éternum, ugye... Mert hát régente a templomi örökmécsest olajjal töltögették fel, ha kihunyni látszott, a pislákoló fény az emberi figyelem és gondoskodás jele is volt a Legszentebb körül. S aztán jött az áram meg a főkapcsoló. Ez az elektromos művek igazi apoteózisa: ahol áram van, minden van... a legtöbbször ember sem kell. Minden magától működik. A mi dolgunk legfeljebb az, hogy időnként bekapcsoljuk az áhítatot.

Mint egy gombnyomásra kipattanó automata esernyő, boltokban, hivatalokban és közterületeken egyaránt kinyíltak a novemberi műanyag karácsonyfák is. Megszületett hát a gyökértelen Európa jelképe. Légy üdvöz!

De srácok, ne álljunk meg félúton! Hoci egy húsvéti bakelitbárányt a fa alá, és akkor végre egész évben ünnepelhetünk.

SZILÁS

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu