|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az emberség és a zene iskolamestere Emlékezés Lisznyay Szabó Gáborra Egyházzenészeink közül még sokan emlékeznek a mosolygós tekintetű, szelíd és kiegyensúlyozott és mindig türelmes Tanár Úrra. Bár a róla készült fényképek már megsárgultak, a vele kapcsolatos emlékek azonban elevenen élnek mindazok lelkében, akik ismerhették Lisznyay Szabó Gábort, az egyházzenészt, a tanárt, a barátot.
1913. december 8-án született, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén. Ma már elmondhatjuk, nem véletlen ez a születésnap: meghatározó volt egész életére. Egyéniségét mélyen áthatotta a személyes Isten-kapcsolat, amely forrása volt minden tevékenységének. Életútján mindvégig a Szűzanya fogta kezét és vezette, ugyanakkor mély lelki kapcsolat fűzte Don Boscóhoz, a szalézi rend alapítójához, akinek egy kis képecskéje mindig ott volt a zakója zsebében. 1934-ben elvégezte a Zeneakadémiát, Harmat Artúr vezetésével, majd zeneszerzést tanult Siklós Albertnél és Dohnányi Ernőnél. Tanára volt a Zeneakadémiának, ahonnét a személyi kultusz idején minden indoklás nélkül elbocsátották. Bár az indokot nem nevezték meg, ma már kimondhatjuk, hogy tanúságtevő keresztény élete nem illett az akkori pártpolitika rendszerébe, egyenes jelleme és elköteleződése az Örök Igazság mellett nem engedte meg számára a megalkuvó behódolást. Ő és a hozzá hasonló "klerikális" ember nem vehetett részt a felnövekvő nemzedék nevelésében. Mindezek hatása alatt azonban nem tört meg, hanem közösséget vállalt azokkal a szerzetesekkel, akik a rendek feloszlatása után szintén az utcán találták magukat. Maga köré gyűjtötte őket, és elkezdődtek a péntekenkénti "paposznap"-ok, melyeknek célja volt, hogy egyházi zenére oktassa a szerzeteseket, s ők így kántori szolgálatot tudjanak vállalni. Ebből az iskolából került ki Katona József, Dauner János, Falka József (mindhárman szalézi szerzetesek) és a váci székesegyház egykori kórusalapító karnagya, Huszár Dezső is. Közben fáradhatatlanul alkotott, tanított az Országos Magyar Cecília Egyesület kántortanfolyamán, orgonistája volt a terézvárosi templomnak és a Dohány utcai zsinagógának is. Zenei szolgálata révén komoly ökumenikus kapcsolatokat épített ki. Környezetében megvalósult Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele: "Testvér lészen minden ember." Munkássága maradandóságát bizonyítja, hogy mindazok, akik részesei lehettek a "Lisznyay-iskolának", mind a mai napig vallási felekezetre való tekintet nélkül testvérként köszöntik egymást. E széles tevékenysége mellett azonban a művésznek mindig jutott kellő ideje családjára is. Két leány nevelkedett a Lisznyay családban: Mária, az idősebb, édesapja nyomdokait követte, Anna, a fiatalabb pedig Lisznyay rendkívül gazdag szellemi hagyatékának gondozója. Lisznyay Szabó Gábor ha élne, december 8-án lenne kilencvenéves. Az Úristen azonban 1981-ben magához szólította. Így nekünk, az utókornak a személyes köszöntés helyett a megemlékezés a feladatunk, és hogy az ő hiteles egyéniségét példaképül állítsuk a jövő nemzedéke számára. Katona József SDB temetési búcsúbeszédében így fogalmazott: "A művészek Művészéhez fohászkodunk. Megköszönjük, hogy őt nekünk adtad, Uram; a zeneszerzőt, az orgonaművészt, a tanárt, az egyházzene jeles apostolát. Kérünk, fogadd jó szívvel egész életművét, a szerénység köntösében megjelenő hatalmas tehetségét, hiszen tőled kapta művészetét, neked kamatoztatta - most legyen a tiéd mindenestül." Tóth József Miklós papnövendék, karnagy
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|