Illés Sándor

Meggybefőtt

Az egyik ismert fővárosi kórházban történt. Én magam is többször élveztem már ennek az intézménynek a vendégszeretetét. Ismerem Erzsi nővért is, aki egyik főszereplője volt az eseményeknek. Ő mesélte el nekem.

A beteglátogatók kényelmét szolgálta egy várakozó szoba is a kórházban. A bejárat közvetlen szomszédságában rendezték be, a betegek is gyakran kijöttek ide a kórtermekből, beszélgetni. Jobbra volt a női osztály, balra a férfibetegek feküdtek. Ide beszivárgott az élet is, a látogatók újságokat, képeslapokat hoztak magukkal a kint kavargó világból, ezeket aztán itt hagyták, a várakozószoba asztalain.

A női osztályon feküdt epebántalmakkal özvegy Simonkáné, akihez mindennap bejárt a lánya. Hozta a jó hazai falatokat, a gyümölcsöt, a tiszta fehérneműt. Meg a híreket otthonról.

Azon az emlékezetes napon tovább kellett várakoznia a bebocsátásra, mert főorvosi vizit volt éppen. Lerakta hát a szatyrát maga mellé, majd belemerült egy képeslap olvasásába. A vizit után sietett az anyjához, vitte a szatyrát, a jó falatokat, és rakta volna a beteg éjjeliszekrényébe, amikor egyszer csak nagyot sikoltott.

"Megloptak! Úristen, valaki kifosztott!"

Nagy riadalom támadt. A kórházakban nem szokták meglopni a betegeket. Mi történt?

"Itt volt legszélül egy üveg meggybefőtt. Tudtam, hogy mennyire szereti a mama. Még ő rakta el tavaly. Hát nem kicsente valaki a szatyromból!"

Sírni kezdett, nem értette, ki képes manapság ilyesmire. Csakis valaki a betegek közül, más nem lehetett... Talán szólni kellene az igazgatónak vagy a rendőrségnek, fogják meg és büntessék meg a tettest. A betegek is felháborodtak az eset miatt, példátlan, hogy egy ilyen jó nevű kórházban ilyesmi előfordulhat.

A nagy zsibongásra Erzsi nővér bekukkantott a kórterembe, meghallgatta a történteket, nyugalomra intve a betegeket meg a károsultat. Megígérte, hogy ő majd utánanéz a dolognak, nem kell senkinek se jelenteni semmit. Húsz éve ápolónő már, de még ilyen eset sosem fordult elő a kórházban.

Elhatározta, ha törik, ha szakad felkutatja a tettest, aki nem lehet más mint az egyik beteg. Azt is sejtette, hogy csak férfi lehetett az elkövető.

Módszeresen látott nyomozáshoz. Előbb megnézte a szemétkosarat a folyosó végén. Az áruló jelet nyomban felfedezte, a szemét között megtalálta az üres befőttesüveget. A tettes, úgy látszik, sietett elfogyasztani a tartalmát, nehogy megtalálják nála. Ezután a kórtermeket járta körül Erzsi nővér. Mellé szegődött a szerencse. Az egyikben, ahol három beteg feküdt csak, s két ágy még üresen állt, a szőke Jóska szobafestő ágya alatt észrevett egy meggymagot. A bizonyíték! - dobbant meg a szíve. Most mit tegyen? Fusson az igazgatóhoz, vagy a rendőrségre telefonáljon? Egyiket se tartotta jó megoldásnak. Legjobb, ha a saját kezébe veszi a dolgokat, és ő tesz igazságot.

Leült a szobafestő betegágyának szélére. Ki is ez a Józsi gyerek? Csak huszonhat éves, mázoló, aki leesett a létráról, és a bordáit törte. Senki nem látogatja, amióta itt fekszik. Anyás mozdulattal megfogta hát a kezét: mondd el fiam!

Józsi lehunyta a szemét, talán, hogy ne lássák a könynyeit. Mert sírt.

"Kimentem a mosdóba, s ahogy jöttem vissza, benéztem a várakozók közé. Akkor vettem észre a befőttet a szatyorban. Tudja, nővérke, én árva vagyok, tavaly halt meg a mamám. Egyedül élek... Magam sem tudom, hogyan történhetett..."

Erzsi nővér intett, hogy hagyja a beszédet. Aztán megsimogatta ismét a fiú kezét, és ezzel be is fejeződött az ügy. Azaz dehogy fejeződött be.

Tegnap találkoztam a nővérrel. Elmesélte, hogy amikor özvegy Simonkáné már hazament a kórházból, Icuka, a lánya bejött egyszer, meggybefőttet hozott Józsinak, a szobafestőnek. De azóta már Józsi is elhagyta a kórházat, s lehet, hogy most éppen moziban ül Icukával, a lány kezét fogva...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu