Szentírás-magyarázat

"Készítsétek az Úr útját"

(Advent 2. vasárnapja - Lk 3,1-6)

A harmadik evangélium szerzője úgy "iktatja be" Jánost "hírnöki hivatalába", a Jézus fellépését előkészítő működésébe, hogy pontos, történetileg ellenőrizhető adatokat közöl. Személyeket említ, akik ez idő tájt (Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében) politikai és vallási vezetői voltak Palesztinának. Az időpontra és a hatalmi viszonyokra történő utalás igazolja: Lukács nem mitológiát vagy elbeszélést ír, hanem valóságos történetet, ugyanakkor kiemeli János üdvösségtörténeti szerepét: meghívására, akárcsak a próféták esetében, konkrét történeti körülmények között kerül sor (vö. Oz 1,1; Jer l,l sk). János egy a próféták közül. Valamiként úgy, hogy igehirdető és keresztelő szolgálatával zárja a sorokat, hogy azután Jézussal kezdetét vegye az eddig elhangzott ígéretek beteljesedése.

Az Úr a pusztában szólt Jánoshoz, ott, ahol kisgyermekként növekedett és erősödött lélekben (vö. Lk 1,80). Ősidők óta a puszta az a hely, amelyhez Izrael végső reményei kapcsolódnak; mert régi az a hit, hogy az idők vége olyan lesz, mint a kezdet volt. Az elvilágiasodás helyeitől meszsze, de távol az istentisztelet megszentelt helyszínétől is, a pusztában kell Izraelnek Isten utolsó kinyilatkoztatására felkészülnie, mint egykor tette.

S ha igaz, hogy János a qumráni közösségben élt, akkor meghívása egyben küldetés is. "Kiment hozzá (a pusztába) Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind" - tudósít Márk (1,5). Lukács viszont arról értesít, hogy a Keresztelő a Jordán völgyének füves környékére érkezik, amelyet az evangélista földrajzilag is elkülönít a pusztától. János tehát inkább "vándorprédikátor", mintsem meghatározott, (egy) helyen működő próféta, és ez a róla festett utóbbi kép jobban illusztrálja az Izajás 40. fejezetéből idézett sorokat (3-5. v).

Igehirdetéssel érkezik a Jordán mellé. A messiás várásától felforrósodott légkörben a megtérés keresztségét hirdeti a bűnök bocsánatára. A qumrániakhoz hasonlóan vallja: a közeljövőben elérkezik "az Isten üdvössége", de kitágítja a határokat: "meglátja minden halandó az Isten szabadítását", vagyis Lukács értelmezésében az üdvösség a kevés választott közvetítésével az egész emberiséget érinti - mondhatnánk: Qumrántól a világ legszélsőbb határáig. Ám az Úr szabadító érkezésének közelsége egyúttal intő figyelmeztetés a felkészülésre.

A "hogyan"-ra az Izajás (40,3-5)válaszol: "Fel kell tölteni a mélységeket, és a halmokat le kell hordani - olvasom egy, a napokban kezembe került kiváló könyvben (Szabó Andor: Lábam előtt mécses a te igéd) - útját szabaddá kell tenni. S ha valaki a maga útját egyenessé teszi, ezzel az Úr számára készíti az utat az egész nép és a saját életében is. Keresztelő János ige- és létértelmezése forradalmi gondolat, mert nem osztja kora hivatalosainak, de lázadóinak nézetét sem, hogy az akadályozó torlaszok és szakadékok a körülményekben vannak. Nem a világosság fiait hívja a sötétség fiai ellen a harcra, ahogy a qumrániak is gondolták, ő a sötétség erőit a lelkekben látja. Ezért mindenkinek kivétel nélkül elölről kell mindent kezdenie; meg kell bánnia bűnét és meg kell térnie. Aki hallgat szavára, és vállalja, hogy lezárja azt, ami eddig volt, s mostantól egyenes úton akar járni, azt megkereszteli a Jordán vizében."

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu