Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (IX.)

Anglia partjainál

A mai "hármasváros" (Gdansk, Sopot és Gdynia) környékét felkereső magyar utazó az északi meséket idéző "Dancka" óvárosában bolyongva emlékezhet: egy dicső küzdelemben vesztes magyar fejedelem e város partjaitól indult viharos útjára 1712 telén, szüntelen bizakodással tekintve újabb szövetségek és remények - Franciaország felé.

Távozás Danckából

Korábbi kíséretétől fájdalmas búcsút véve néhány társával lépett fel - inkognitóban, "Sáros grófja" néven - a számára előkészített hajóra a bujdosó II. Rákóczi Ferenc. A Saint Georges nevű brit "textilszállító" vitorlás utasa - az angol királynő által is nagyra becsült férfiú - néhány levélben, majd a Vallomásokban leírta egy hosszú és igen izgalmas tengeri utazás részleteit.

Hull óvárosa a Holy Triniti Churh tornyával

Bár a fejedelem már november 9-én hajóra szállt, kedvező szél híján csak 15-én tudtak elindulni. Az ezt követő - hol nyugalmas, hol igen viharos - utazásról nemcsak az ő levelei, hanem egyik kísérője, Szatmári Király Ádám anekdotákkal fűszerezett írásai is tudósítanak. A dán-svéd háborúságoktól, sőt kalózoktól sem mentes vizeken, Bornholm szigetének megkerülésével Koppenhága mellett elhaladva Rákóczi megállapítja: Kellemes városnak tűnik... Helsingör után a zátonyokban gazdag Jütland hegyfokát elhagyva hatalmas viharba kerülnek. Harminchat óráig szünet nélkül hányódtunk... írja a többiekkel a köteleket megragadó fejedelem. Oly veszedelemben forgottunk, hogy csak az Isten őrzött meg bennünket... - idézte fel később a történteket.

Hull régi kikötője

Az Északi-tenger nyílt vizeinek átvészelése után pillantják meg december 6-án az angol partokat. A kapitány első feltételezésével szemben nem a skót partoknál, hanem az angliai Hull kikötőjénél eresztik le a horgonyt, vagyis Yorkshire keleti lankáinál, a Humber folyó torkolatánál. A fejedelmet örömmel töltötte el az angol partok megpillantása, a tervezett londoni kitérő reménye azonban hamarosan szertefoszlott.

A város előtt egy hétig rostokoltak, s csak karácsony másnapján mehettek csónakkal a kikötőbe. E rendelkezés ekkor valamennyi Lengyelország felől érkező hajóra kiterjedt, a pestisjárvány gyanúja miatt.

Bár - a források szerint - Rákóczi soha nem tette lábát brit szárazföldre, csónakról mégis megtekintette a várost. Az osztrák császárral nyolc évig dacoló szabadsághős érkezésének hírére a parton sereglő polgárság és a város elöljárósága ékes latin nyelven köszöntötte őt. Rákóczi ugyancsak latinul válaszolt csónakjából. Bizonyára láthatta a középkori templomaival (ma a háborús bombázások miatt már jócskán átépített), céhházaival büszkélkedő kereskedőváros parti épületeit, és a máig álló Szentháromság-templom tornyát.

A császári követ tiltakozására Harley miniszter azonban szavát adta Bécsnek, hogy többet nem keveredik a magyar "rebellisek" dolgába. Ennek közlése Bolinbroke államtitkárra hárult. Az udvarias "kérés" szerint a száműzött tekintsen el az udvar felkeresésétől, mivel az jelen helyzetben "politikailag kényelmetlen lenne"...

Megjegyzendő: ekkor már jó néhány évtizede ismert volt angol vezető körökben Thököly Imre mozgalma, olyannyira, hogy nevéről "tekelitek"-nek kezdték hívni a királyellenes whigeket. Így több okból, de elsősorban a bécsi diplomácia nyomására Anna királynő nem fogadta Londonban Rákóczit. Személyének továbbra is kitüntető megbecsülésével azonban másik hajót bocsátott rendelkezésére Franciaországba utazásához...

Rákóczi a parti ünneplés után - nemes lelkével csalódottságát a népnek ki nem mutatva - sietve visszatért hajójára. Már csak a francia szövetségben bízhatott.

A Rákóczi-szabadságharc korának angliai visszhangjáról Daniel Defoe cikksorozatából, Jonathan Swift röpiratából és egy 1717. évi londoni kiadványból (Gömöri György: Erdélyiek és angolok című írása alapján) is tájékozódhatunk. A fejedelem az angol hatóságok által felajánlott hajóval január 10-én indulhatott a dunkerque-i, calais-i partok felé, majd újabb viharok után, 1713. január 13-án köt ki kíséretével Rákóczi a normandiai Dieppe kikötőjében, a Francia Királyság földjén...

Messik Miklós

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu