Szentírás-magyarázat

Kenyér és ige

Évközi 17. vasárnap - Jn 6,1-15)

A kenyérszaporítás az egyetlen jézusi csoda, amely mind a négy evangéliumban megtalálható. Vajon miért éppen ezt emeli ki János a korábban elkészült beszámolókból? Míg az első három evangélista többnyire különválasztja Jézus életének eseményeit és tanítását, Szent Jánosnál a kettő szorosan öszszekapcsolódik. A találkozások, a párbeszédek és a csodás tettek alkalmat adnak a Logosz epifániájára, Isten Igéjének kitárulkozására. A kánai menyegző leírását János ezzel zárja: Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne (Jn 2,11). Az éjszaka sötétjében Jézus Nikodémusnak a világba jött világosságról beszél (Jn 3,19), Jákob kútjánál a szamáriai asszonynak az örök életre szökellő vízforrásról (Jn 4,14). Így szolgál bevezetőül a csodálatos kenyérszaporítás a mennyei kenyérről szóló tanításhoz.

Érdekes ellentét, hogy a teológia és a bölcselet alapfogalmairól szóló elvont fejtegetéseket előkészítő események leírását az evangélista aprólékos, a helyre, időre, személyekre vonatkozó, látszólag jelentéktelen mozzanatokkal tarkítja. Valójában éppen ez a kettősség adja meg a mű emberi hitelét. A kilencvenedik évén túl járó apostol évtizedeken át érlelte és mélyítette magában a fiatalon hallott igéket, s közben felszínre kerülnek "a részletek, a kicsiségek". Hogy éppen a húsvéti ünnepekre készülődtek, és hogy sok fű nőtt a tóparti domboldalon. Az egzegétáknak nem könnyű megkülönböztetniük a konkrét körülményekre való viszszaemlékezéseket az esetleges szimbolikus tartalomtól, a mögöttük rejlő utalásoktól, célzásoktól. Hiszen a század végén a kenyértörés, az eucharisztia ünneplése már egybeforrott a húsvéti misztériumra, a feltámadásra való emlékezéssel. Másrészt a szentföldi mezők tavasszal, húsvét táján dús zöldek, nyáron már minden kiaszott, kiégett.

Látszólag jelentéktelen eltérés a szinoptikusoktól, hogy Jánosnál Jézus a tanítványai nélkül, egyedül osztja ki a kenyeret. Pedig éppen ez az apró mozzanat takarja a lényeget, amelyet később ki fog fejteni: Jézus maga az élet kenyere, aki önmagát osztja az éhezőnek, s jóllakatja mindörökre. Éppen ezért ez a csoda nem csupán rendkívüli esemény és az isteni hatalom megnyilvánulása, hanem prófétai tett: jel. Ahogyan a rézkígyó előképe, jele volt a Megfeszítettnek, és ahogyan a hal gyomrába zárt Jónás a sírból Feltámadottnak.

A tudós egzegétát, Benedikt Schwank bencés atyát a Szentföldön eltöltött évek megtanították arra, hogy "egyik evangélista művét sem érdemesebb eredeti környezetben olvasni - tartózkodjék az ember a Tibériás-tónál vagy Jeruzsálemben -, mint éppen ezt a János szerinti evangéliumot".

Kuklay Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu