|
|
Malonyai-határkereszt A malonyai pincegazdák Esztergomban július 19-én emlékeztek határkeresztjük felállításának-megújításának tizedik évfordulójára. 1982. január 30-án alapították meg társaságukat - tíz fővel. Fő feladatuknak tekintették a pincesor történetének ápolását, a pincetulajdonosok közösségének megerősítését - a magyar borkultúra múltjának kulturális-társasági értékrendjében. Az emlékezők - Böszörményi Balázs borgazda gondolatai nyomán - visszapillantottak a múlt történelmére, amely a "kis dolgokban" Szent István szellemét tükrözi, és fel nem adja azt az örökséget, amely nélkül sem gazdaság, sem kultúra nem léphet előre. Téves az a gondolkodás, amely csak azt kéri számon tőlünk, mit adott nekünk Európa. Azt kell elsőként megnéznünk: mit adtunk mi Európának, akár határkeresztek felállításával is. (Bajorország milyen büszkén mutogatja tájjellegű múzeumainak kiadványában a fogadalmi kereszteket, hegyeken, mezőkön, városokban, falvakban!) Az esztergomi utca határkeresztje XVII. századi. Esztergom királyi város plébánosa, Malonyai Pál állítatta, aki a török dúlás után igyekezett a hitéletet újrateremteni, megerősíteni a városban. 1724-ben halt meg Nagyszombatban. Emlékét a róla elnevezett utca és pincesor őrzi. Már 1910-ben keresztet állítottak itt. Annyi szenvedés, küzdelem után a kitartó hűség tíz évvel ezelőtt (július 17-én) a Malonyai utca centrumába helyezte a határkeresztet, amely szokás a korábbi magyarság életében természetes volt, és összefüggött a Szent Kereszt tiszteletével. (Egykor, ha elkorhadt valamelyik határkereszt, mint keresztény megholtat eltemették, jelezvén: Krisztus mindenben testvérünk.) Az ipari műemléknek számító, öntöttvasból készült Malonyai-kereszt leképezi a magyar sorskérdést: összetörve találták meg a roncsait az ótemetőben. Az emlékező beszédet, keresztimádságot Ladocsi Gáspár püspök mondta. Utalt a fájdalomra és a szeretetre, amely a lélek alkotó energiája. Jeremiást idézte és a modern ember spirituális érzését: a fájdalomban is az élet és az öröm elválaszthatatlan. E hegyközösség meggyőződésében az életút - ha akarják, ha nem - golgotai út, amely csak krisztusi dimenzióval mérhető, és csak ez lehet Magyarország jövője, ha szeretne megmaradni. Így gondolta Téglás László, akinek önzetlen munkája nyomán áll a kereszt a Malonyai utcában; s a hegyközösség hétköznap is ünnepet teremtett. Csöndesen a háttérben maradt a lelkiségápoló plébános, teológiai főiskolai főigazgató, Kiss-Rigó László, aki azt vallja: mindent az egyházért. A Malonyai-kereszt országos példa lehet, amikor hazai borvidékeink fölfedezése folyik - Európa számára is. t.s.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||