Homíliavázlat

Kegyelem-kenyéren...

A búza, az árpa, a rozs learatva, betakarítva őrlésre vár, hogy kenyerünké lehessen, amelyért mi, magyarok augusztus 20-án a Szent Istvántól kapott keresztény örökség szellemé-ben hálát adunk. Most öt vasárnapon át Jézus a kenyérről tanít. A kenyér megelevenítő szimbóluma a teremtő Isten szeretetének, mely tápláló, éltető, megmentő, önmagát adó és örömébe hívó szeretet. Az ember éhezi ezt a szeretetet: ez élteti.

A mi Urunk az emberi nemnek sokszorosan juttat kenyeret: a természet kenyere mindenkié, a tanítás kenyere a megtérteké, az eucharisztia kenyere a választottaké, a dicsőség kenyere az üdvözülteké - vallotta Páduai Szent Antal. Az egyetlen ép és egészséges viszonyulás Kenyéradó Gazdánkhoz a hálaadás, az eucharisztia.

A hálaadás első mozzanata, hogy szegénységünk tudatában elismerjük - nem keserűen, hanem gyermeki bizalommal -, hogy kegyelem-kenyéren élünk. Erre Jézus ad példát. Nemcsak a tömegnek, a sokaságnak nincs mit ennie, hanem velük szolidárisan Jézus Krisztusnak sincsen. Elhangzik a kánai menyegzőről már ismert kérdés: "honnan?"

Mielőtt Jézus megadná a maga válaszát, Fülöppel kimondatja a (pénz)világ eszejárása szerinti választ - a mi agyunk is erre jár: veszünk a pénzünkön. De ezzel a gondolkodással (bármennyi legyen is a pénzünk) össze van nőve a rettegés, a fölemésztő aggodalom: nem lesz elég. A pénzben gondolkodó ember valóságos, bár soha kézbe nem vehető kórlapjára a halál okaként nem az éhhalál lesz írva, hanem, hogy megölte az ettől való aggodalom.

A Fülöppel folytatott dialógust követően (a kegyelmi élet forgatókönyvének megfelelően) váratlan fordulat áll be a történetben. Fölbukkan a legényke az öt árpalepénnyel és a két halacskával. Fölbukkan? Andrásnak van hozzá szeme, hogy a hatalmas tömegben, minden esélytelensége ellenére fölfedezze, ahogyan ahhoz is volt, hogy Jézust felismerje, örömmel rohanjon haza a nagy hírrel, s kiáltsa testvérének: "Heurekamen - megtaláltuk a Messiást" (Jn 1,41). Most e legényke megtalálása megerősíti majd az első heurekament. Nyilvánvaló lesz, hogy valóban megtalálták a Messiást.

Ettől a fordulattól a legényke, aki mindenét Jézus kezébe teszi, az apostolok, akik teljes bizalommal követik Jézus meglepő utasításait, cselekvő részesei lesznek Jézus hálaadásának, eucharisztiájának, melynek gyümölcseként az Eljövendő Ország lakodalmas képe tárul elénk, ahogy a Megfeszített zsoltára jövendöli: Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: Éledjen föl szívetek mindörökre (Zsolt 22,27).

Azoknak a szíve éled, akik nemcsak azt veszik észre, hogy jóllaktak, hanem akiknek a szívében döbbent hála születik: e teremtett világban az Úr vendége vagyok.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu