Az Olvasó írja

A makói Szent István tér

Gyönyörködöm a szépülő Szent István térben, és azon gondolkodom, hogy milyen fontos szerepe van az útnak az ember életében. Ha célunkhoz el akarunk jutni, ha a remélt boldogságot meg akarjuk lelni, akkor jó úton kell elindulni, jó úton kell járni. A jó út fogalmába az útirány is beletartozik.

Úgy látom, hogy a Szent István téren ilyen jó utak épülnek. Jó utak ahhoz, hogy a Szentháromság által létbe szólított ember ezeken az utakon eljusson céljához.

Az egyik út az iskolához vezet, ahol az ember megtanulja, hogyan lehet értékes ember az életben. Megtanulja az anyagi javak előteremtését. Megtanulja úgy rendezni környezetét, hogy jól érezze magát a Földön. De fontos, hogy a másik utat is használja, és eljusson a kollégiumba, ahol arról kap felvilágosítást, hogy úgy kell élni ezzel a tudással, hogy a másik ember boldogságát is elősegítse. A harmadik út a templomhoz vezet. Ott azért kell időznie az embernek, hogy megértse, hogy az első két helyen tanultakhoz akkor is igazodni kell, ha nehézzé válik az élete. Csak így reménykedhet abban, hogy boldog folytatás következik földi élete után. Ha e három helyen így fölkészült az életre, akkor magabiztosan léphet a negyedik útra.

A negyedik út az életbe, a városba vezet, ahol egész életében a tanultak szerint jó embertestvérként kell eltöltenie földi életét, ha boldog folytatást remélve akar átlépni a másvilágra.

Köszönet mindazoknak, akik a Szent István teret szépítik, köszönet azoknak, akik ezeket a jó utakat építik a jelzett intézmények felé. Most már csak arról kell meggyőzni az embereket, hogy használják ezeket az utakat, célhoz érkezésükhöz, boldogságuk megteremtéséhez. Milyen jó lenne, ha sokan ilyen gondolatokkal vennék igénybe a Szent István tér szép és jó útjait, és életük minősége jobbá válna.

Katona Pál

Görgey

Örömmel olvastam a június 29-i számban közölt "Királyi vidék ez - Visegrádtól Pilismarótig" című érdekes cikkben Görgey tábornok visegrádi tartózkodására emlékező sorokat. Tudománytörténészként Görgey kémikusi ténykedéséről több dolgozatom jelent meg (Magyar Tudomány, Technikatörténeti Szemle, Magyar Kémikusok Lapja és más kiadványokban), és az anyaggyűjtés során ismeretlen, még sehol nem publikált dokumentumokhoz jutottam. Ezeket egy ismeretlen kortárs adományozta 1974-ben a Várpalotán működő Magyar Vegyészeti Múzeumnak, mely máig is őrzi Görgey névaláírásával ellátott egykori imakönyvét. A dokumentum azért is értékes, mert Görgey evangélikus létére katolikus imakönyv lapjait forgatta, s ezzel is megelőzte korát, ökumenikus felfogást vallva.

Görgey megítélésének egy másik értékes dokumentumát egykori osztályfőnököm, Koczogh András magyar-történelem szakos tanárom írta meg az akkori Toldy Ferenc Reáliskola 1932-33. évi értesítőjében. Koczogh tanár úr fiatalkorában házi nevelőként élt együtt a családdal, és jól ismerte az öreg tábornokot. Személyes emlékei között szerepel, hogy az agg "visegrádi remete" ágya fölött függött egy töviskoszorú, melyet egy barátjától kapott. Hosszú életén át férfias hősiességgel viselte a reá kiszabott nemzetáruló bűnbak szerepét kilencvennyolcéves korában, 1916. május 21-én (Budavár bevételének évfordulóján) bekövetkezett haláláig.

Móra László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu