Áldozatos életüket köszönjük!

"Olyan kár, hogy nem most vagyok húszéves" - mondta a napokban egy nagymama a barátnőjének. "Tudod, a mai fiataloknak sokkal több lehetőségük van, mint nekünk volt. Utaznak, szabadabban viselkedhetnek, nincs az a sok társadalmi kötöttség..." Ezt hallván a goethei figura jutott eszembe - Faust, női változatban.

Úgy látszik, minden korosztálynak megvan a maga testre szabott kísértése. A mai liberális, "önmegvalósítói" és fogyasztói mentalitás még a nagymamákat sem kíméli. Vajon belegondoltak-e igazán abba, hogy elcserélnék-e az alkonyati délibábbal a családi tűzhely melegét, a kisgyermekek nyiladozó értelmét, az unokák sugárzó szeretetét, de még a szülői és nagyszülői hivatás számtalan áldozatát is?

Valószínűleg nem keresztények beszélgetését csíphettem el, hisz a keresztény ember az Istentől kapott élet minden szakaszát ajándéknak tekinti, amelyért felelősséggel és hálával tartozik. Hiszen milyen nagyszerű hivatás édesanyának, azután pedig nagyszülőnek lenni!

Jézusnak is voltak nagyszülei. Nevüket és történetüket apokrif iratokból ismerjük: Szent Joakimnak és Annának sokáig nem lehetett gyermekük. Hosszas imádság és böjt után született meg Mária, Jézus anyja. A hagyomány szerint a szülők fogadalmat tettek, hogy gyermeküket Istennek ajánlják. A háromesztendős leányt ígéretükhöz híven az Úr templomába vezették. Tudták, hogy Máriában ideiglenes ajándékot kaptak Istentől. "Joakim és Anna szent és tiszta lelkű házaspár, titeket valóban házasságtok gyümölcséről lehet felismerni, ahogyan az Úr mondta: Gyümölcseikről ismeritek fel őket" - írja elmélkedésében Jézus anyai nagyszüleiről Damaszkuszi Szent János. Esetükben is igaz a megállapítás, hogy a név előjel. Anna azt jelenti: kegyelemmel megáldott, Joakim pedig, hogy Isten megvigasztal.

Az évszázadok során a gyermekáldást óhajtók szívesen könyörögtek Szent Annához. A könnyű szülésért is hozzá fohászkodtak, és hathatós segítséget remélve kilencedet tartottak a női bajokban szenvedők. A jó halál védőszentje is Szent Anna. Mindannyiunk reményteli kérése, hogy Jézus és Mária álljanak halálos ágyunk mellett!

Szent Anna és Joakim ünnepén vannak, akik egy-egy szál virággal köszöntik nagyszüleiket. És vannak, akik már csak emlékeikben idézhetik fel a szeretett hozzátartozók mosolyát, meleg szavát, ízletes főztjét, kitartó helytállását vagy értünk aggódó imádságát. Virágjukat pedig már csak a sírjukra tehetik.

Jó annak a fiatal nemzedéknek, amelynek van hátországa: az érte imádkozó nagyszülő, akit lehet, hogy ágyhoz köt a betegség, de összekulcsolt kezével is rendkívül aktív. Elidegenedett és szekularizálódott korunkban Szent Anna ünnepén fedezzük fel katolikus vallásosságunk és évtizedek óta fogyó magyar nemzetünk erőtartalékát, amely az élet ajándékát és a nemzedékek értékeit befogadó, illetve továbbadó család, azon belül is a hitüket mélyen megélő, és arról mindvégig tanúságot tevő nagyszülők. Áldozatos életüket köszönjük!

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu