|
|
Liturgia Nemzeti vasárnapok A mai vasárnap a Közép-európai Katolikus Találkozó második nemzeti vasárnapját ünnepeljük, amelynek során Bosznia-Hercegovina egyházának életébe pillanthatunk be, szembesülhetünk az ott élő katolikusok reményeivel és aggodalmaival, és imádságunkba foglaljuk őket.
Az első - cseh - nemzeti vasárnap egybeesett a lelkipásztorilag gondos előkészítést igénylő úrnapjával, és a cigánypasztorációért végzett könyörgésekkel, úgyhogy talán most tudunk először alaposabban odafigyelni a nemzeti vasárnapok alapgondolatára. Azért érdemes ezt megtennünk, mert bár e vasárnapok liturgiája másként alakul, mint egy megszokott vasárnapé, ez a változás mégsem az orációkat érinti, hanem a liturgia szabadon alakítható részeit: a bevezetést, a prédikációt, az egyetemes könyörgéseket. A liturgiának el kell kerülnie azt a hibát, hogy túlsúlyba kerüljön benne az aktualizálás szándéka és a különben kétségtelenül szükséges kreativitás és spontán alakítás szempontja. Éppen ezért, miközben a találkozót rendező országok elsődleges szándéka volt, hogy a nemzeti vasárnapok imádságain keresztül közelebb kerüljünk egymáshoz, az előkészítő munka folyamán ezt nem új, alkalmi orációk komponálásával akarták elérni. Sőt, a szövegek kialakításánál külön szempont volt az adott vasárnap liturgiájának és szentírási szakaszainak messzemenő figyelembevétele. Néhány perccel a mise kezdése előtt egy lektor ismerteti az adott ország egyháztörténetének néhány fontos állomását, és legjelentősebb nemzeti szentjeiket. Ha ez méltó módon történik, a templomainkban ünneplők lelkét megnyithatja e jórészt sorstársnak tekinthető népek szükségei és örömei felé. A prédikáció ezután egyszerre figyel az igeliturgiában olvasott isteni igékre és a helyi egyház élethelyzetére, majd ezt foglalják össze az egyetemes könyörgések. A szövegekből kitetszik: megdöbbentő, mennyire hasonlók a problémáink, nyomorúságaink és reménykedéseink. Mennyi közös szál köt össze bennünket, ugyanakkor viszonylagos közelségünk ellenére mégis mennyire kevéssé ismerjük egymást. Mindezen aktualitásokat és üzeneteket az adott vasárnap ősi orációi keretezik be és helyezik az évszázadok óta ünneplő egyetemes egyház imádságfolyamába. Nyolc ország katolikus közösségei szeretnék kifejezni ezeken a vasárnapokon, hogy országaik múltjának meghatározó része a krisztusi hit életalakító valósága. Krisztus nélkül semmiféle közös jövő felé nem tudunk és nem akarunk tartani. A minket ezer és ezer szállal összekötő közös történelemmel szembesülve újra és újra szeretnénk megvallani: Jézus Krisztus Európa egyetlen igazi reménye. Káposztássy Béla
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||