Epiklézis a diakónusszentelésben

Az epiklézis (az epi-kaleo görög szóból) lehívást jelent, a liturgiában pedig az olyan imádságot, amelyben a Szentlelket hívjuk le: a szentmisében az áldozati adományokra, a többi szentségben pedig azért, hogy a szentség kegyelmi hatása megvalósuljon. Nemcsak a szentmisében, hanem minden szentségben megtaláljuk az epiklézist.

Az egyházi rend első fokozatát, a diakónussá szentelést is egy Szentlelket leesdeklő imádság és kézrátétel által közvetíti az egyház. A diakónusok kiválasztásával kapcsolatban már az Apostolok cselekedeteinek könyve is említi a Szentlélek jelenlétét: válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit (6,3). A felszentelő imádság megemlékező része (anamnézis) szerint az apostolok ebben a Szentlélek útmutatását követték: Egyházad kezdetekor Fiad apostolai a Szentlélektől vezetve kiválasztottak hét feddhetetlen férfiút. Az apostolok Jézus Krisztus, az emberré lett Fiú küldöttei, de a Szentlélek vezeti és segíti őket küldetésük teljesítésében, s így neki is köszönhető a diakónusok kiválasztása.

A diakónusok szentelésekor a felszentelő imádság a következő szavakkal kéri az Atyától a Szentlélek kiáradását: Küldd el reájuk a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat végzésére erőt nyerjenek.

A Szentlélek úgy jelenik meg ebben az imádságban, mint a szent szolgálatra vállalkozóknak adott személyes ajándék. A Szentlélek személyes kapcsolatba kerül azzal, akire lehívják őt az imádság által. A szentelendő a keresztségben és a bérmálásban már megkapta a Szentlelket, most általa részesül az egyházi rend szentségének első fokozatában, és megkapja ajándékait a szolgálat végzéséhez.

Az imádságnak három fontos eleme van: az ajándék, illetve a Szentlélek küldésének kiindulópontja, a küldő és ajándékozó személy: az Atyaisten, akihez fordulunk a Lélek-hívó imádságban, az ajándékul küldött személy, aki önmagát adja nekünk: a Szentlélek, aki gyöngeségünkben segítségünkre siet (Róm 8,26).

A küldetés célja: az egyházi rend szentsége első fokozatának, a Krisztustól kapott küldetésnek a továbbadása. Így tehát a diakonátus úgy áll előttünk, mint az Atya műve, aki ezt a művét is a Szentlélek által valósítja meg közöttünk. Ő az, aki a diakónusi szolgálatra képessé teszi a hívő embert. A Szentlélek által ez a "szolgálat" is sajátos kegyelmi adomány, vagyis karizma a szó biblikus teológiai értelmében.

A Szentlélek jelenlétének kegyelmi hatásaira utal már az epiklézis is, de főképpen a felszentelő imádság többi része. Az elküldés hatása a "hétszeres kegyelmi ajándék", vagyis a Szentlélek hét ajándéka, amelyet így fogalmaz meg az imádság: hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjenek. Hogy miben áll e szolgálat, arra is rámutat a szentelési imádság, az epiklézist követően.

A Szentlélek ajándékairól szóló tanítás alapja az Ó- és az Újszövetségi Szentírás. A tanítás kiindulópontja Izaiás próféta jövendölése: Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke, a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. A héber szöveg csak hat ajándékot sorol fel, de a Septuaginta (az Ószövetség görög fordítása) és a Vulgáta (a Biblia latin fordítása) a hatodikat két szóval fordította (jámborságnak, istenfélelemnek). Valószínű, hogy azért választották szét a kettőt, mert ragaszkodtak a hetes számhoz, amely a Biblia világában a teljességet jelképezi. Eszerint a szöveg mondanivalója az, hogy a szentelendők a szentelésben a Szentlélek ajándékainak teljességét kapják.

A diakónusok a szentelésben elnyerik a Szentlelket, illetve a Szentlélek ajándékait. Ez az ajándék maradandó. Erre utal már Izaiás próféta jövendölése is (vö. "az Úr Lelke nyugszik rajta"). Ezt az állandóságot a szentségtanban "eltörölhetetlen jegynek" szoktuk nevezni. Isten a felszentelt személyt a szentelés által végérvényesen lefoglalja az egyház szolgálatára. Szent Pál apostol Timóteushoz intézett szavai is erre utalnak: szítsd föl magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem által benned van (2 Tim 1,6); el ne hanyagold a benned lévő kegyelmet, melyet prófétai szó által a papság kézföltételével kaptál (1Tim 4,14).

"A hétszeres kegyelmi ajándék" a kegyelem gazdagságára utal, amelyet azért kapnak a szentelendők, hogy a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjenek. A hét ajándék közül mint a legfontosabb kiemelődik "az erősség lelke", illetve a megerősítés gondolata. Mindez összhangban van Szent Pál tanításával, aki Timóteusnak a kézrátételhez kapcsolódóan ezt írja: Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk (2Tim 1,7). A megváltó Jézushoz (vö. Jn 1,32-34) és az apostolokhoz (vö. ApCsel 1,1; 2,1-4.33) hasonlóan a diakónusok is csak a Szentlélek erejében képesek megfelelni a kapott küldetésnek.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu