Fiatalokkal beszélgetve

Döntés előtt

Jövő-menő ifjak, lányok utcán, parkban, intézményi folyosón, szórakozóhelyen, és a "tömbösített eszmecserék" - ahogyan egyikük nevezte. És mi a vita tárgya?

- Sokféle. Nem csupán a szerelem.

- Megnevezne mást is?

- Rögtön idehívom B.-t, ő már mondogatja: itt van ez a keresztség meg ilyesmi, szóval a vallás, annak ismerethiánya stb.

Barátnője a platánok alatt ül a padon, olvas. Odajönnek.

- Ne haragudjon - mondja B. -, már a múltkor szerettem volna megkeresni, hallottam, hogy tud segíteni.

- Miben?

- Hogy megkereszteljenek. Otthon nem ismerek senkit a templom körül, apámék nem törődnek ilyesmivel, rám bízták: ha rájuk hallgatok, azt csinálok, amit akarok.

- Mit olvas?

- Valami vallási könyvet, nem tudom, ki a szerző, tegnap ajánlották, vegyem meg: érdekes.

Megnéztem, Chesterton Önéletrajza. Leülünk hármasban, szó esik a szerzőről, aki maga is a vidám keresők és megtalálók világirodalmi híres-nevezetes angol-ír alakja. Belelapozok, hangosan olvasok: Csupán egyetlen krédót találtam, amely nem elégedett meg az igazsággal, hanem azt az Igazságot kereste, amely milliónyi igazságból áll, és mégis egy. B.-re nézek.

- Erre még nem emlékszem, különben az egész könyv amolyan nagyváltósúlyú, mint az ökölvívásban...

- Csak nem öklözik?

- Á, nem, az egyik lányismerősöm viszont elkezdte, tőle hallottam, hogy van ilyen fogalom is: nagyváltósúly. Fogalmam sincs, mi az, mint ahogyan az imént felolvasottat sem értettem. Hogy is van?

Megismétlem, s rögtön a krédónál megállunk.

- Az mi?

- Hiszek...

Innen folytattuk, miután hosszabban szóltam a hitről, ő meg arról, hogy otthon többször hallotta: azért valamiben csak kell hinni, például önmagunkban.

- Maga hisz?

- Önmagamban? No ez az. Az előbb valami kis igazságokról olvasott - vagy inkább sokról, meg az egyetlenről...

- Amit maga keres.

Elhallgatott, s megegyeztünk: ősszel elmegyek vele az egyik plébániai közösségbe, nézzen szét, hallgatóddzék, addig pedig olvasson időnként a Szentírásból.

* * *

Vizsgahalasztást kért, most jött kollokválni. Amikor a többiek felálltak, ő kérte, szánjak rá néhány percet. Szomorú volt, már korábban, a folyosón észrevettem. Nehezen nyílt meg, tördelte a szavakat, végül a keresztelésre utalt, hallotta, hogy mások is vannak... Bólintottam.

- Szintén szeretne "feliratkozni"?

- Én nem tudok semmit, csak valami a fülembe jutott. Nevelőintézeti voltam, most utógondozott vagyok, nyáron a Balatonnál dolgozom, eladok ezt-azt, ahogyan a bolt kívánja, illetve a vásárlók sokasága: hol süteményt, hol fagylaltot, szóval "csapódom" a munkaerőigény szerint. Meg lehet élni...

- De tanul is itt, levelezőn - a főiskolán, tehát van igénye...

- Azért csinálom. Egyszer jó lenne valahol partot érni.

- Rokonsága van?

- Senkim a világon.

Tekintete elréved, túl az ablakon stációs emlékek, magaslat - és felhők a kora nyári égen.

- Miért gondolt arra, hogy megkeresztelkedjék?

- Talán nem lennék anynyira magamra hagyva. Vannak barátaim, ezzel nincs gond, de...

Innen már nem folytatta, sejtette: úgyis kitalálom. Ugyancsak az őszre utaltam, amikor ez ügyben komolyabban együtt gondolkodhatunk, és megkértem: időnként nézzen be a templomba, ott ahol éppen tartózkodik, és csak figyelje, ami ott történik, hallgassa az imádságot, az orgonát, nézze az oltárt.

- Most még keresek - Istenről nincs különös fogalmam, nem tudom, hogyan hihetnék benne.

- Bízza csak rá, ő majd elrendezi, az a fontos, hogy foglalkozzék vele, még ha nem is hisz benne. Tudja mi az, hogy önmagunkkal törődni?

- Gondolom, de ez nem önzés?

- Ellenkezőleg. Akkor tud igazán megnyílni önmagának, ha folyton keresi a választ, ami megnyugtatja. Örüljön, hogy van kit keresnie...

Amikor távozott, sokáig töprengtem, mi a hivatásom: tanítani, "lelkizni"? Szégyelltem, hogy ennyire kettészakadt bennem az az egység, amely meg sem kérdezi az iméntit. Bizony nem. Mert ez az egység a hivatásomban is az, ami keresztény meggyőződésemben. Másként nem megy.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu