|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Hetven éve halt meg Apponyi Albert A közel ötven évig tartó elnyomó diktatúra internacionalista felfogása eleve kirekesztett a köztudatból olyan személyiségeket, akik történelmünk meghatározó alakjai közé tartoztak. Ilyen volt gróf Apponyi Albert is, a XIX-XX. század magyar közéletének kiemelkedő politikusa, diplomatája, akinek nevét jobbára negatív előjellel emlegették a második világháborút követő időszakban. Apponyi már huszonnégy éves kora óta tagja volt a magyar parlamentnek, rövid idő leforgása alatt kitűnt logikus gondolkodásával, kivételes szónoki képességével, elkötelezett magyarságtudatával és keresztény lelkületével. A Tisza-kormányt egyensúlyban tartó politikai állásfoglalása, eszméi hamarosan az akkori ellenzék vezéralakjává emelték; nevéhez számos fontos intézkedés, belpolitikai esemény fűződik. Keresztény elkötelezettségét híven tükrözi, hogy a Wekerle-kormány idejében beterjesztett egyházpolitikai javaslatok tárgyalásakor a kötelező polgári házasság ellen foglalt állást. Honvédelmi téren keményen küzdött a hadsereg kérdésében a magyar nemzeti jelleg érvényesítéséért. Jelentősnek mondható vallás- és közoktatási minisztersége (két alkalommal is kinevezték e fontos posztra), amelynek során meghatározóak lettek az alatta hozott népoktatási törvények. A proletárdiktatúra idején Apponyinak menekülnie kellett. A világháborút lezáró, szégyenletes párizsi béketárgyalásokon ő képviselte Magyarországot. A tárgyalások során a legkiemelkedőbb beszéd az ő nevéhez fűződik - sajnálatos módon legdöntőbb érvei és ékesszólása sem hatották meg a nyugati politika vezetőit. Apponyi érdemeit 1921-ben, hetvenötödik születésnapján országos ünnepségek keretében ülték meg; a nyolcvanadikon munkásságát törvénybe iktatták, és a magyar főváros legszebb terét nevezték el róla. 1933-ban a Genfbe utazó magyar delegáció vezetőjeként a svájci városban érte utol a halál. Emlékét minden igaz érzelmű honfitársunknak tisztelnie illene, aki szívén hordja a trianoni béke által sújtott Magyarország sorsát. Túlzás nélkül állíthatjuk Balanyi György piarista történészprofesszor szavaival, hogy "hitvalló életével állandó dísze marad a magyar katolicizmusnak". szeghalmi Apponyi Albert gróf (1845-1933) 1906-ban vallás- és közoktatásügyi miniszterként belépett a kabinetbe. Négyéves működéséhez fontos közoktatási reformok fűződnek. 1917-18-ban újból kultuszminiszter. A kommün alatt bujdosásra kényszerült. A béketárgyalásokon Magyarország főmegbízottja. 1920-tól ismét képviselő. 1926-tól a Nemzetek Szövetségében védte Magyarország ügyeit. 1933 elején is Genfbe utazott a leszerelési konferenciára, s itt érte a halál február 1-jén. A legönzetlenebb hazafiságot erős legitimista érzülettel kapcsolta össze. Kiváló szónoki képessége, nyelvismerete, tiszteletet ébresztő egyénisége különösen alkalmassá tették a magyar ügy védelmezőjének szerepében. Trianon utáni működésével teljes mértékben kiérdemelte nemzete háláját és azt a nemzetközi tiszteletet, amely körülvette.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|