Szentírás-magyarázat

Világosság a népeknek

(Urunk bemutatásának ünnepe - Lk 2,22-40)

Lukács gyermekségtörténetének végén két új személy jelenik meg: az igaz Simeon és Anna prófétaasszony. Szépen betagolódnak az eddig színre lépett szereplők közé, jól beilleszkednek Zakariás és Erzsébet, József és Mária, az angyalok és pásztorok közösségébe. Mintha az eddig olvasott idillikus epizódok tetőpontjára érnénk. József és Mária, mint istenfélő család felmegy a templomba. Azzal a szándékkal érkeznek, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, és gyermekükre - ősi jeruzsálemi szokás szerint - rabbinikus áldást kérjenek. És eközben "a Lélek ösztönzésére" a templomba indul egy Simeon nevű, igaz ember, aki karjában a gyermekkel elmondja élete esti imádságát. Az Úr most már békességben elbocsáthatja szolgáját, hiszen szemei megláthatták a messiási üdvösséget. A gyermek dicsőség Izraelnek és világosság a népeknek.

"Életünk Krisztus fényeként világítson!" fotó: Takáts Ágnes

A gyermekségtörténet két másik énekével (Magnificat, Benedictus) ellentétben Simeon szavaiban a gyermeknek a pogányokat érintő jelentősége kerül előtérbe, mégpedig az Ószövetség látóhatárán belül. A prófétáknál ugyanis olyasmikről hallunk, hogy az üdvösség Izrael közvetítésével a pogányokhoz is eljut (vö. Iz 49,6).

Simeon zsoltárában az evangélista sejteti már, amiről majd az Apostolok Cselekedeteiben fog írni. Lukács, aki szinte kínos pontossággal tiszteletben tartja az üdvösségtörténet egymást követő korszakait, a jövendölés beteljesedését nem annyira Jézus földi életében szemléli, mint inkább a pünkösdkor megszületett egyház zsenge korában. Az ApCsel 15,14-ben olvassuk: "Amikor befejezték a beszámolót (a jeruzsálemi zsinaton), Jakab vette át a szót: ťTestvéreim, hallgassatok meg! Simon elmondta, miként kezdett hozzá az Isten, hogy a pogányok soraiból népet toborozzon magánakŤ". A Péter által elmondottak végső következményét az Apostolok Cselekedetei legvégén aztán Pál összegzi: "Tudjátok hát meg, hogy Isten üdvössége a pogányoknak jut majd osztályrészül." (28,28).

A látomástól a beteljesedésig tartó út azonban korántsem idillikus. Mert a gyermek egyrészt a "botlás köve" (Iz 8,14), aki beleütközik, elesik, másrészt viszont "szegletkő" (Iz 28,16), aki hisz benne, nem szégyenül meg. Jellé válik, erőtlenségében már jelen van Isten ereje, a mindnyájunknak felkínált megszabadító üdvösség. De életünk attól függ, miként döntünk: Jézus mellett vagy ellen?

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu