Jegyzetlap

Hogy Isten van-e, vagy nem akarom, hogy legyen, az két különböző dolog. A "nem hiszem" általában azt takarja: nem tudom, van-e, lehet, hogy van; de nem akarok tudni róla. Inkább ne legyen. Ha Isten van, nem úgy van, ahogyan szeretném, hanem ahogy lenni akar. Éppen úgy Van, ahogyan van. Hogyan van? Ezt nyilatkoztatta ki. Ha Isten van, és nem hisszük vagy nem törődünk vele, csak "félre" élhetünk (és félve). Akkor olyan egyenlethez hasonlít a személyes életünk, amely vagy megoldatlan, s még ha megoldottnak hiszi is magát, nem a maga értékein, hanem "szint alatt" oldódott meg, vagy hibás a megoldása; téves végeredményre jut. Az élet egyenletét nem táblán, krétával a kézben oldjuk meg, hanem eleven "húsban", a legszemélyesebb valóságunkban, melyben a helyes vagy helytelen eredmény lassan, mintegy végzetszerű, visszafordíthatatlannak látszó teljességben bomlik ki. Ha még az utolsó pillanatban is törölhetjük a tévedést, azt nem a mi ügyességünknek tudhatjuk be.

Ha Isten van, akkor először is van "igaz", igazságos és igazságosság, másodszor ő az igaz, az igazság. Mivel magunk közt, az emberi élet viszonylagosságai között megtapasztaljuk a szeretetet, a szeretetünket, nem lehet, hogy az Igaz ne szeressen. Sőt, kell, hogy ő maga legyen a szeretet. Vagyis ha az ember hiszi Istent, csak mint az Igazzal, a Szeretettel képes őt azonosítani. Tehát amikor az ember istenhitről beszél, azt gondolja, hogy ez a hite azonos az igazságról, a szeretetről való meggyőződésével. S ami ennél is több, e kettőt (ami egy), nem nézetként, hanem életként, a maga időben folyó életeként tapasztalja meg, vagyis hogy annak az egyenletnek egyetlen megoldása Van: Isten, az ő táplálta emberi szeretet, igazságosság és jóság. Még ha az ember gyarló is, és az marad, míg él.

Isten oly abszolút szeretet, hogy abban, aki őt nem szereti vagy nem képes szeretni, bizonyos működési zavarok keletkeznek, mert a szeretetigénynek le kell mondania a Legszerethetőbb kimeríthetetlenségéről. Az emberire szorítkozó, alacsonyabb szintű kapcsolatrendszerben könnyebben megülepszik a közöny, a harag vagy a gyűlölet, sőt, kizárólagosságra törhet. Bizonytalan eredetű indulataik pusztítanak. Ha Isten van, és általa, vele és benne élünk, elkerülhetetlenül fejlődünk, prosperálunk. Ha ellene élünk, életünk élettelen lesz. Ha az ember nem örökké lehet, akkor az itt-léte is kérdéses lesz, ideiglenes. Ha ami van, már itt, itt-létében elkezd nem lenni, akkor kezdődő nincs-ként Van itt; ez a tipikusan nincs-van, a már-már-van, de valójában nem-van, a folytonosan nincs-de-volna, nincs-de-lehetne világ. Ha Isten nincs, nem vagyunk mi sem.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu