Álság és valóság

Egy - nem egyházi - óvoda újságjának gondolataiból

Óvodai életünk a legigazibb valóságshow. A külvilág információi, borzalmai, örömei egyaránt zúdulnak ránk. A családi konfliktusok éppúgy megjelennek a gyerekek játékában, reakcióiban, viselkedésében, mint a szeretetteljes bánásmód.

Egyik óvodai nevelési területünk a környező valóság tevékeny megismerése. Tevékenykedve, játékosan ismerkedünk a természettel, az állatokkal, a számokkal, viszonyulásokkal, emberi viselkedésmódokkal, munkafolyamatokkal és így tovább. A kereskedelmi csatornák viszont egy álvalóságot sulykolnak a passzivitásra kárhoztatott nézőbe. Alig van gyerek az óvodában, aki ne nézné az álságshow-kat, és ennek hatása sokszor a viselkedésükben is megjelenik. Különösen a nagycsoportosainknál tapasztaljuk, hogy alig játszanak reggelente. Türelmetlenül várják egymást, hogy megbeszélhessék az előző napi műsort. A korábban nagyon ügyesen, leleményesen játszó gyerekek is ezt teszik! Csak ülnek, és arról beszélgetnek, hogy kit szavazzanak ki a csoportból. Amikor az óvó néni neve is felmerül, szegény izgatottan várja, hogyan döntenek a sorsáról. De szerencsére - még - akadnak gyerekek, akik megvédik, így egyelőre maradhat.

Megfigyelhető az is, hogy a játszótársak kiválasztásánál már nem azok az elsődleges szempontok, hogy alkalmazkodik-e, nem veszekszik-e, nem csal-e a játékban. Az álságshow-kat látva a gyerekek talán azt hiszik, hogy az élet ilyen? Aki nem szimpatikus nekünk, azt kiszavazzuk magunk közül? És mindig megmondják nekünk, mit csináljunk, dolgozni meg nem kell? Kapunk ennivalót, és csak egy feladat van, egymást jól kibeszélni? Bezártan élni, fejlődés, tanulás, a világ felfedezése nélkül? Csak úgy, egymás mellett, de egymás iránt felelőtlenül?

Az okos szeretethez hozzátartozik, hogy ha kell, nemet is tudjunk mondani csemeténknek. Nagy a felelősségünk, hogy mit tesz a gyermekünk az otthon töltött kevés időben, mert az a meghatározó. Vannak-e szép élményei, mikor együtt van a család, van-e idő szeretetteljes beszélgetésre? Érdekel-e minket a másik érzelme, gondolata?

Nem mindegy, hogy milyen valóságra nevelünk, és milyen valóságot mutatunk. A gyerek életeleme a játék. Ezért is aggódunk az óvodában, hogy - remélhetőleg csak átmenetileg - egy ál-valóság kerül bennük az első helyre. Szerencsére azért még többnyire felelős Nagy Testvérek vagyunk (szülők, pedagógusok) a gyerekek életében. Milyen jó, hogy rajtunk is áll, milyen valóságot mutatunk, és milyen való világot szánunk a felnövekvő nemzedéknek!

-óő-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu