Mindenki számára ajándék volt...

Emlékezés Meixner Ildikóra

Három éve halt meg Meixner Ildikó. Aki ismerte, annak egy rendkívül sugárzó egyéniség jut eszébe a nevét hallva. Gyógypedagógus volt és pszichológus, aki a megkésett beszédfejlődés problémájával foglalkozott. Nevéhez fűződik az olvasás-, írászavarok vizsgálata, terápiája. Jelentős szakmai munkássága mellett pedig, szinte második főállásként katolikus hitoktató volt. Hallatlan felkészültséget mutatott a szakmájában, ugyanakkor ízig-vérig pedagógus volt, aki a rábízottaknak nemcsak a képességeit vagy teljesítményét vette észre, hanem megkereste a bennük rejlő lehetőségeket. Lényéből erő és tűz áradt, amely sokakat magával ragadott.

Amikor mint pszichológus az iskolásokat vizsgálta, észrevette, hogy a különböző tünetek, rossz iskolai teljesítmény hátterében gyakran a beszédfejlődés, illetve az olvasás zavara áll. Fokozatosan kidolgozott egy módszert a diszlexia terápiájára, később a megelőzésére is. Foglalkozott olyan gyerekekkel is, akik nagyon későn, vagy egyáltalán nem kezdtek el maguktól beszélni. Előadásait mindig sokan és szívesen hallgatták, s ő is szerette és tisztelte tanítványait, munkatársait. Számos tanítványát, aki eredetileg szaktudása és kedvessége miatt vonzódott hozzá, sikerült Istenhez vezetnie. Több alkalommal vállalt kereszt- vagy bérmaszülőséget, amikor úgy érezte, ez is a "feladatai" közé tartozik.

1964-ben ismerkedett meg Hajnal György atyával, aki akkor a Mária utcai plébánián végezte szolgálatát. György atya így emlékszik vissza együttműködésükre: "Egyre intenzívebben vett részt az egyházközség életében, később önálló hittancsoportokat vezetett. Segített az elsőáldozók felkészítésében, ügyesen kapcsolta be őket a liturgikus eseményekbe. Lelkiismeretesen végezte munkáját, személyes példával járt tanítványai előtt."

Amikor civilek még nem tanulhattak a teológián, elvégzett egy titkos teológiai kurzust. Egész élete az egyház iránti hűség jegyében telt. A házasságról tudatosan mondott le Isten iránti szeretetből. Tiszteletre méltó teherbírással és lelkiismeretességgel végezte szakmai és hitoktatói munkáját, közben éveken keresztül ápolta súlyosan beteg édesanyját.

Amikor országos szakfelügyelővé nevezték ki, a legkülönbözőbb fórumokon képviselte a beszédzavarral küzdők, diszlexiások érdekeit, szorgalmazta az ellátásukat szolgáló intézményrendszer fejlesztését. Nyugdíjazása után, 1992-ben olvasókönyve jelent meg Játékház címmel. 1997-ben, majdnem hetvenévesen kandidátusi címet szerzett. Súlyos betegségét hősiesen vállalta, viselte a fájdalmakat. A hittanóra és a napi mise semmilyen körülmények között sem maradhatott el az életéből. "Jó volt a közelében lenni - emlékszik egy hittanosa. Úgy éreztem, fontos vagyok a számára, talán engem szeret a legjobban. De sokan éreztük ugyanezt... Mosolyogva halt meg, mint aki tudja, hová megy. Számomra ez az örök élet bizonyítéka. Ildikó néni mindenki számára ajándék volt."

Kornis Cecília

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu