Ősszel újra énekelnek

Harmadik emeleti lakásunk ablakai a Mátyás utcára nyílnak. A szemközti magas épület kéménye fölé tévéantenna magaslik, rajta, különösen tavasszal, de ilyenkor ősszel is a legkülönbözőbb madarak fordulnak meg. Kora hajnalban néha a dolmányos varjú hangos károgására ébredek, máskor szarka küld csörgő üzeneteket valahová, tavasszal pedig a közelben tanyázó feketerigó egyik kedvenc őrhelye ez az antenna, ahol többnyire még teljes sötétben fuvolázni kezd. De rendszeresen hallok onnét balkáni gerlét, zöldikét, tengelicet és házi rozsdafarkút is.

Ez utóbbi kedves szokása, hogy a költések befejezése után esedékes tollváltás és az őszi vonulás közti szünetben rövid időre újra megszólal. Nemrég a mi madarunk is megjelent azon a bizonyos antennán. A nyitott ablakon át érkező, kissé reszelős énekre figyeltem fel, és amikor a sebtiben előkapott távcsövet ráirányoztam, felém pillantott. Mintha csak azt mondta volna: - Igen, én vagyok! Visszajöttem egy kicsit körülnézni!

A házi rozsdafarkú nem véletlenül kapta a nevét. Eredetileg a sziklás hegyoldalak madara, de amikor "rájött" arra, hogy az épületek tökéletesen helyettesítik sziklás hazáját, beköltözött a településekre, és ma már városon és falun egyaránt találkozhatunk vele. Rozsdavörös faroktollait sűrűn rezegtetve mindig valami kiugró ponton üldögél, onnét les rovarokból és pókokból álló zsákmányára. A népiesen kéményseprőmadárnak is nevezett, kormosfekete, a szárnyain fehér tökröt viselő hím kora tavasztól a kémény sarkáról, villanyoszlopról vagy tévéantennáról hallatja rövid strófákból álló, kellemesen csengő énekét. A nagyvárosban megtelepedett párok az egész költési időszak alatt a tetők szellős magasságában tartózkodnak. Hiányzó tégla helyén keletkezett vagy más alkalmas zugban fészkelnek, a tetőkön mozgó vagy odacsapódott ízeltlábúakkal táplálkoznak, az ereszcsatornákban meggyűlt vízből isznak, és ott is fürdenek. A hímek már napfelkelte előtt énekelni kezdenek, és foglalt revirjeiket ezekben a csendes órákban lehet a legkönnyebben felfedezni. A magas tetők felől érkező, viszonylag halk hangokat később az utca lármája többnyire teljesen elnyomja. Évekkel ezelőtt így térképeztem fel környékünk házi rozsdafarkú állományát, és jó néhány pár jelenlétét sikerült megállapítanom.

Fészkelőhely dolgában ezek a madarak egyáltalán nem válogatósak. A Badacsony-hegyen például egy pár vállmagasságban lévő, eredetileg virágcserépnek szánt falmélyedésben épített fészket, de elfoglalják az eresz alá erősített, elöl félig nyitott mesterséges fészekodút és az üresen talált füstifecskefészket is. Az ötvenes években Bükkszenterzsébeten, Heves megyében egy pár az istállóban épült fecskefészkek közül választott egyet. Az ablak néhány üveglapja hiányzott, de többnyire az ajtó is nyitva állt, így a tojó akadálytalanul hordhatta a növényi szálakat, pihetollakat, vékony gyökereket a sárfészek csészéjébe. Lerakta fehér tojásait, és míg őket melengette, csillogó szemeivel kíváncsian figyelte az alatta békésen kérődző, farkukkal legyek után csapkodó állatokat. Amikor pedig a fiókák kikeltek, kora hajnaltól hordták nekik az udvaron és a kertben fogott rovarokat.

Az áprilisban Afrikából megtért fecskék eleinte persze méltatlankodva lármáztak az önkényes lakásfoglalás láttán, de néhány nap múlva beletörődtek a megváltoztathatatlanba, és valamivel odébb új fészket építettek maguknak.

Schmidt Egon

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu