Nagyobb hajlék épül a kisebb szívében

Eger érseke szentelte meg az alapkövet

Nincsenek véletlenek. A lelkiségtörténet legendás párhuzamai folytatódnak. Názáret kicsi Mária-háza köré s fölé épült Loreto barokk bazilikája. Ég és föld egybeáradását itt olykor Gabrieli, az olasz zeneköltő tizenkét szólamú miséje jelzi kórusok énekszavával. Bár Esztergom Bakócz-kápolnája az új bazilikába épült, mégis előbb volt időben - megszentelt köveivel - a magyar Sion ormán. Hang, magaslat - erdők, hegyek, szent helyek környezetében - a Szent Szűz tiszteletére, aki az Élet Anyja, mintha a XX. században leírt igazán mély emberi programot mondanák: "... alkoss élj a mában /magad légy a folytonos születés/ örök mozgás túlhaladás/ halál halála - feltámadás."

Ez a "túlhaladás, folytonos születés" gondolata vezeti a hívők seregletét, akik "történelmi dúlásokban" tudják-érzik a biztos menedéket: hajlékot, amely nemegyszer csupán egy földbe ültetett kereszt, szerény kő- vagy fakápolna, ahol felnyitja a lélek a bezárt kapukat, melyeket a félelem tart lakatrendszer alatt. Nincs szomorúbb, mint amikor a benső szabadságot akarja béklyóban tartani a hatalom...

A Mátra csöndes völgyében, Fallóskúton - bércfokok társaságában, ahol kitárul a tisztás, ötvenöt esztendővel ezelőtt valaki jelet kapott. A diktatúra kezdetén. Egy esztendő múltán "ismeretlen kezek" szerény kápolnát építettek. Forrás zenélt, s Szent Bernát fiai, ha ismerik a helyet, tán ide építettek volna a román stílus középkori szimbólumaival díszített szentélyt, s imádkozták volna: Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja... Az "ismeretlenek" - a környék, majd távolabbi tájak hívői 1947 óta így váltak ismertté, hogy folytatódjék zarándokhelyek története: időben és időtlenül. A hasznosi asszony álma, hogy egyszer szerzetesnő lesz, gyerekkorának álma volt. Tíz testvérének gondozása szakadt rá, a szegénység, amelynek lepkeszárny villanásában látni meg a teljes fényt: ez az igazi boldogság, hogy folytatódjék a súlyos hivatás-fájdalom; az ember története a történelemben, nálunk a magyarságban. Klára annyit jelent: fény, világosság. A hasznosi jeladó Klára régen a temetőben nyugszik. Róla még a vállrándító "haszontalan" is ezt mondja: "Szent asszony volt..."

Így lép közbe a közösség: "egyenként megjelennek a fátylak, a füstök, az illatok, a csillogások" között, s bár telhetetlen a vallásos néplélek, a lényeget sohasem veszíti el. Ekként keletkeznek legtöbbször zarándokhelyek. A megimádkozott kövek, erdők befogadják a halhatatlanságot, fölemelik a tekintetet, s már együtt mondják: Ne nekünk, Uram, ne nekünk, a dicsőséget a te szent nevednek add.

1990 szeptember. Eger érseke: Seregély István megáldotta a Hasznos-fallóskúti új kápolna-templomot, amely szívekből, kövekből épült. A főpásztor az Erdők Királynéja titulust adta a szentélynek, amelynek belső falát Somos Miklós neves festőművész díszítette freskóival. Rácz Gábor, a tűzzománc képek művésze stációkat "izzított", Szabó István mosolygó Szűzanya-szobra itáliai hangulatú kicsi téren fogadja a vándort, aki virraszt és engesztel.

Ha igaz, hogy a lélek építi a templomot, századok sűrűségében zömmel a lélek énekel - örömet, fájdalmat.

Fallós-Szentkúton kicsi lett a tér a zarándokoknak: Isten imádásának, az áldott Aszszony tiszteletének templomtere. Így aztán elhatároztatott: ami időben-térben már kevés, magasodjék magasabbra rohanó felhők felé. Mögöttük örökkék az ég: Mária palástja. A gonoszság egyetlen milliméterrel sem haladja meg a jóságot, mert akkor rommá válik a világ. Ezt már a XIX. század gondolkodója kijelentette - istenes szívvel. Magasság-értelmezésben határozta el Mátraszentimre esperes plébánosa, Kacsik Árpád (a fáradhatatlanul munkálkodó), hogy az egyre seregletesebb zarándokoknak befogadására új templomot építtet- a régi fölé. Megmarad tehát a kis ház, tornyostul; az új terjeszkedik fölfelé 16 méter magasba: három torony, s az építészeti elemekben változatos, jól tervezett hajlék - Szabó Márton munkája - egy távollét végtelen visszhangját ismétli - fától fáig. Közelebb Istenhez, közelebb önmagunkhoz.

2002. szeptember 21., szombat. Felhőket áttörő nap: Mária napja. Az új templom szegletköve várja, hogy a dokumentumot a főpásztori kéz elhelyezze az Erdők Királynéja, a Világbéke Királynéja épülő templomának fundamentumába, s megszentelje azt.

"Ősi emlékezetű erdők" - elfelejtett várak a föld s sziklák alatt; de kiássa a feledésből a szent emlékezet, s tesz ismét esküvést a Napbaöltözött Asszonynak; imádsága lombok közt fészket épít: Szívemet megdermesztette /Fagyos esték zimankója, /Melengesd, vedd tenyeredbe, /Betegeknek gyógyítója.

Seregély István érsek a szabadtéri oltárnál homíliáját így kezdi: Nem e világi hatóság, nem is egyházi elöljáróság rendelése e szent hely itt, a Mátrában; e helyválasztásra sokáig senki sem gondolt. Az imádság szentelte meg, s az ide zarándoklóknak erre kell gondolniuk, és hogy támogatásukat ne vonják meg. Ez is bizonysága annak, hogy a hívő békességet akar. Folytatódó sor lesz az új Úrhajlék abban az időben, amikor arra gondolunk: amióta az Úr megáldotta a szent sátrat, Jeruzsálem templomát, az ember szüntelenül házat emel Istennek, ahol dicséretet, hálát mond. A lélek kész. Most az építkezés nehéz része következik. A kő, a fa beépítésre vár, s a munkát nekünk kell elvégeznünk. Jönnek zarándokok, s akik hallanak az építésről. Ne feledkezzenek meg az imádságról, hiszen ez is erős segítség! "Igazként előtted senki meg nem állhat" - Urunk. E helyen a megtérés vágya töltsön el. Az isteni irgalom. Virrasztva keresni Őt, Édesanyja által is. E zarándokállomás a Mátrában Mária tiszteletére áll, aki az első közbenjáró értünk. Legyen e fallóskúti lélek-sziget minden zarándoklónak az imádság, a békesség szentélye...

Valami költői sugallat kísért már, amikor a koncelebráló papság körében a főpásztor felmutatja az örök Testet: "egyenként fellebbennek az erdő fátylai szívünkben - ó tisztás!"

Az emberek - Nógrádból, más megyékből érzik e tisztás fényeit, vizek csobogásának simogatását. - Nem azért jöttem, hogy meggyógyuljak - mondta valaki, hanem hogy vigaszt szerezzek. Egy másik, a népművészet mestere: Bartus Józsefné Herencsényből (türkizkék népviseletben) a Magyarok Nagyaszszonya egyik népi legenda-változatát mondja el e sorok írójának. "Történetet" mesél az Isten Fia szülőjéhez menekülőkről, s hogy az életét a jóság Anyja nélkül el sem tudja képzelni. Várja, hogy megkonduljanak mielőbb az új tornyok harangjai.

Boldogság-fátylak - hogy megint történik valami a Szent Titok körül -; lassan leereszkedik az alkony, de nem halkul az énekszó; zarándoklétünké e földön. Az újságíró keresi a "hivatalos" megnyilatkozást, de az esperes-plébános csak az alapkőbe elhelyezett dokumentum szövegmásolatát nyújtja át: "A mi Urunk Jézus Krisztus születésének 2002. évében..." Íme az időtlen-idő; s a nevek: Seregély István érsek, a polgármester: Stuller András, a nevezett helyi plébános, az építők: Tóth Attila, Csépe Tihamér (Hasznosról), a zarándokhely gondnokai, a remete, az elhelyezett történeti anyag, pénzérmek, nagy zarándokhelyekről a kövek - azt az egységet képezik az egyház hazai történetében, amely mindig a Szentháromság tökéletességében mondja ki önmagát: minden szent hely - egy nemzet életében - Isten erős vára. Lerombolhatatlan a lelkekben.

Adományok nélkül aligha épülhet fel a templom. Amint a dokumentumban áll: anyagi, pénzügyi hátterét az ide látogató, Máriát szerető zarándokok biztosítják. Hadd legyen "végszó" tehát a számsor: a számlaszám, amelyre a támogatás küldhető: 61500042-10301340. Mátraszentimre, Római Katolikus Plébánia.

Kép és szöveg: Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu