Kereszténység a tömegkommunikációs kultúrában

Miként közölhetnénk hatékonyabban hitünket a tömegtájékoztatási eszközöktől áthatott korunkban? - erre a kérdésre keresték a választ szeptember 19. és 22. között az európai püspöki karok médiapüspökei a dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban, melyen Tomka Miklós vallásszociológus tartott vitaindító előadást - gondolatait közöljük az alábbiakban.

Az emberek évezredeken át maguk gyűjtögették az ismereteket, szabták meg kultúrájukat, jelölték ki az együttélés szabályait. Ismerkedtek a világgal, felfedezték Isten alkotta törvényeit - és megismerték a Teremtő Törvényalkotót. Ráébredtek, hogy a kozmosznak és a társadalomnak feltétlen és örök rendje van, értelme és célja. Aztán nemzedékről nemzedékre hagyományozták a felhalmozott tudást, az erkölcsöt, a magatartás előírásait. Ez a kultúra az "emlékezés kultúrája" volt. Erejét csak növelte, hogy a hagyományt minden kor újra mérlegre tette, és tapasztalataihoz és szükségleteihez igazította. A kereszténység hite is az emlékezésre épült - a Jézusra való emlékezésre. A hit ellentmondásmentesen koronázta meg a kultúra egészét.

Ellentétben a korábbi civilizációval, a tömegkommunikációs kultúra piaci termék. Nem hagyományra és társadalmi egyetértésre, hanem az eladhatóságra épül. Értéke nem az állandóság, hanem a gyorsaság, a változékonyság, az eseményekre való azonnali reagálás. Minden belefér: jó is, rossz is - nem tesz különbséget a kettő között. Mintha azt mondaná: mindegy, hogy jó vagy rossz. Nem igazodik a hagyományhoz, és semmit sem tekint tabunak, tilosnak. A nézővel is azt érezteti, hogy mindent lehet, mindent szabad. Persze vannak értékes műsorok, újságok, programok, és vannak értéktelenek. De nem ez a lényeg, hanem a tömegkommunikáció egésze: annak pedig nincs igazi belső rendje. Keveredik benne a szórakoztatás és a politika, a pletyka és a gyakorlati ismeretközlés és sok egyéb. Az információs folyam nem egyes részeiben, hanem egészében válik mércévé. Az átlagos európai ember élete folyamán több időt tölt a tévé előtt, mint akár az iskolában, akár családjával. A legtöbb magatartási mintát, ismeretet, tapasztalatot a tévéből szerezzük.

A tömegkommunikációs kultúra nem problémamentes, de nélküle a modern társadalom elképzelhetetlen volna. Két ponton azonban egyértelműen veszélyt jelent. A tömegkommunikáció "lerohanja" az újságolvasót, rádióhallgatót és tévénézőt. A pergő cikk- és műsoráradat akkora információ- és élményanyagot közvetít, amelyet a legtöbb ember nem tud kellő kritikával önmagában elrendezni. Megmaradunk a tudomásulvételnél. Elfogadjuk, hogy ezt is lehet, hogy így is lehet. A látottak és hallottak beszivárognak ismeretanyagunkba és gondolkodásunkba, anélkül, hogy a műsorfolyam ellentmondásosságával foglalkoznánk. Nyugtatjuk magunkat, hogy mindez csak mese, szórakozás, "háttérrádiózás, -tévézés", amelyet nem is veszünk komolyan. Ám közben belenevelődünk a tömegkommunikáció semmit szentnek nem tartó magatartásába. S feladjuk, hogy magunk alkossunk véleményt a világ dolgairól. Az információ fantasztikus mennyisége láttán ez reménytelen vállalkozásnak is tűnhet. Egyszerűbb átvenni a valóságnak azt az értelmezését, amelyet a tömegkommunikáció kínál. Nem kicsi a veszély tehát, hogy önként lemondunk önállóságunkról a tömegkommunikáció javára.

A másik veszély, hogy a társadalom és a nemzet is elveszíti ellenőrzését a kultúra formálódása felett. Amikor a tömegkommunikáció aktuális, "modern" akar lenni, lemond a nemzeti jelleg ápolásáról, és búcsút mond minden helyi hagyománynak. A piac meghatározóvá válása valójában azt jelenti, hogy a tömegkommunikáció az alsó (a legtanulatlanabb, legigénytelenebb, legalacsonyabb erkölcsi színvonalú stb.) rétegekhez igazodik. Nem azért, mintha az újságírók vagy a média menedzserei ilyenek lennének, hanem mert ezt követeli a piac. A tömegkommunikáció abból él, hogy sokan fogyasztják.

A modern társadalomnak szüksége van a tömegkommunikációra. Csak az a kérdés, hogy az általa okozott kár miképpen korlátozható? Különösen két terület követel odafigyelést. A tömegkommunikáció az emberi kapcsolatok vetélytársa? Rajtunk múlik, hogy elég időt fordítunk-e családunkra, teremtünk-e közösségeket, ápoljuk-e barátságainkat! Modern korunk nem kínál tálcán stabil közösségi viszonyokat. Ezeket fáradságos munkával kell megteremteni. De meg kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy meggyőződésünket, sőt, gyerekeink hitét és gondolkodását a televízió, videó stb. határozza meg. A kereszténység ápolásának is a személyes közösségek az alapsejtjei. Nélkülük nem válik hitelessé a tanúságtétel, nem válik láthatóvá, hogy a kereszténység több, mint egyszemélyes furcsaság.

A tömegkommunikáció az egész modern kultúra meghatározója? Hát akkor a keresztényeknek is részt kell venniük benne! Régóta mondogatjuk, hogy Szent Pál ma újságíró lenne. A keresztény közösségnek szüksége van saját eszközökre. S a nem keresztény, a közszolgálati és a kereskedelmi médiában is jelen kell lenni, ha nem akarjuk elfogadni, hogy a média vallásnélküli vagy akár vallásellenes legyen. Tanúságot kell tenni a keresztény meggyőződésről és Isten megtapasztalásáról! Lehet, hogy a média az ilyesmit fantasztikumként kezeli. Nem baj! A keresztény szakembereken múlik, hogy üzenetük hitelessé váljék. A tömegkommunikáció semmiképpen sem csak veszély - az általa kínált lehetőségek is nagyok!

Tomka Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu