Uj Ember

2002.10.06
LVIII. évf. 40. (2827.)

Megjelent
az októberi
Új Ember Magazin

Főoldal
Címlap
Ti vagytok a Föld sója
Katolikus Pedagógiai Napok a közoktatási intézmények számára
Az egyházak együttműködésének irányelvei
A hívek egyre jobb gondozása érdekében
Püspöki beiktatás Munkácson
Ha október, akkor...
Lelkiség
Gyümölcsöt teremni
Évközi 27. vasárnap
A Magyarok Nagyasszonya és a rózsafüzér hónapjában
Kerekes Károly O. Cist. imádságos gondolataiból
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Egység a keresztények között
Az Ökumenikus Charta magyarországi aláírása
Kereszténység a tömegkommunikációs kultúrában
Levélváltás a cigányság érdekében
Tisztelt Miniszter Úr!
Lapszél
Stílus
Élő egyház
A családokért gyalogoltak
Szent Pió-templombúcsú Nyírcsászáriban
Egyetemi Veni Sancte
Táblát kapott Luttor Ferenc
Hetvenöt éves a füredi templom
Hetvenéves lenne
Hetényi Varga Károly
Lelkipásztor a mobilnál
Élő egyház
Az Osservatore Johannesburgról
Fórum
Magyar tudós a Vatikánban
Pásztor Lajos halálának ötödik évfordulójára
Missziós püspökünk
Könyvekről
Mészáros István professzor művei
Az Olvasó írja
Remény - a szakadék szélén
Asszonyok a gyermekek védelméért
Fórum
Nagyobb hajlék épül a kisebb szívében
Eger érseke szentelte meg az alapkövet
Akarattyát keressük!
Fórum
A katolikus sajtó vadvirágjai
Élmények a közösségről és a liturgiáról
Konferencia a katekumenátusról Leányfalun
Felhívás a választásokon való részvételre
Sajtótájékoztató a győri egyházmegyei hivatalban
Ifjúság
Salve Regina
A szentolvasó imádságának megújítása interaktív módon
Garanciális tarja
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek
Kultúra
Október hatodika
Magyarok Nagyasszonya
A bányászlámpa
Ünnep
Isten Szegénykéje szécsényi kertjében
Oswald atya kongregációja
Mozaik
Szent István-díj Orbán Viktornak
Kenyérfüzér
Vért adni jó
Ősszel újra énekelnek
"2002 a remény éve"

 

Élmények a közösségről és a liturgiáról

Konferencia a katekumenátusról Leányfalun

Idén harmadik alkalommal rendeztek Katekumenátus Konferenciát, amelynek szeptember 25. és 28. között a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház adott otthont. Az előadásokon a megtérő embert (katekumen) befogadó közösség, csoport szerepének tisztázása, valamint a gyakorlati módszerek kerültek előtérbe. Az egyházmegyékből ideérkező nyolcvanöt résztvevő kezdő és haladó csoportokban cserélte ki a katekumenátussal kapcsolatos tapasztalatait. Udvardy György, a püspöki kar Hitoktatási Bizottságának igazgatója, a konferencia egyik előadója nyilatkozott lapunknak a katekumenátus intézményének hazai helyzetéről.


Engednünk kellene Isten Igéjét olyan erővel hatni, hogy az megérinthesse a megtérőt. (Fotó: K.L.)

- Magyarországon 1999 advent első vasárnapjától a püspöki konferencia döntése értelmében kötelező a katekumenátus, azaz az egyház által hivatalosan jóváhagyott út, amelynek végeztével a megtérő az egyház tagjává válik. Egyre inkább növekszik az igény ezen intézmény iránt. Nem tagadhatjuk azonban, hogy a gyakorlati megvalósítás során sok, mindeddig megoldatlanul maradt probléma jelentkezett. A konferencia résztvevőivel egy kérdőívet töltettünk ki, amelyen beszámolhattak a katekumenátussal kapcsolatos eddigi tapasztalataikról, arról, hogy milyen téren várnak segítséget.

Általánosnak nevezhető probléma, hogy sok plébánián nagyon rövid tanfolyamot indítanak a megtérők számára (három hónap, fél év, egy év), amelyet azután katekumenátusnak neveznek, pedig legalább két évig tartó "útra" lenne szükség. Ezeken a tanfolyamokon jobbára csak tanításokat adnak át, pedig emellett éppen olyan fontos, hogy a katekumenátus útján járó ember élményeket, tapasztalatokat szerezzen a közösségről, a liturgiáról, hogy megértse azok lényegét és ezáltal formálódjék.

A befogadó közösségnek fontos szerepe van abban, hogy a megtérő milyen módon éli meg ezeket az élményeket.

- A megtérők sokfélék, más-más környezetből, más istenélményekkel jönnek. Vannak azonban elengedhetetlen feltételek, amelyek nélkül a katekumenátus biztosan nem működik. Ilyen például a befogadó csoport, amelynek tagjai a tanítás mellett tanúságtételükkel is vezetik a megtérőt. Fontos, hogy az egyház leendő tagja tapasztalatokat szerezzen a liturgiát ünneplő közösség körében. Lényeges a személyes tanúságtétel is: vagyis nem elég, hogy valaki szépen éli keresztény életét, fontos, hogy erről vonzón tudjon beszélni is. A befogadó közösségek számára készülünk kiadni egy, a konferenciák előadásai alapján összeállított kötetet, amely tartalmazza majd a felhasználandó főbb szentírási helyeket, a katekumenátus útján előkerülő témacsoportokat. Reményeink szerint a jövő tavasszal megjelenő könyvben részletesen tárgyalnánk a katekumenátus menetének belső logikáját, valamint konkrét, gyakorlati javaslatokat szeretnénk tenni a felmerülő problémák megoldására.

Ön az előadásában kiemelte, hogy a Szentírás alkalmazása kulcskérdés a lelkipásztorkodásban, kiváltképpen a katekumenátus folyamatában.

- Az élő Isten szava nemcsak valamikor volt élő, hanem ma is az. Tehát, amikor a katekumen hallja, olvassa a Bibliát, akkor ugyanazt a légkört, ugyanazt a körülményt kell biztosítani az Isten Igéje számára, mint ahogy az Jézus életében volt. Ki kell emelnünk a Szentírás megszólító, személyes meghívó jellegét. A lelkipásztorkodás során a Szentírás sokszor csupán eszközzé válik, igazságok alátámasztásaként használjuk. Nem merjük a maga radikalitásában megélni azt, amit mond, sem pedig így meghirdetni a megtérő felé. Engednünk kellene Isten Igéjét olyan erővel hatni, hogy az megérinthesse a megtérőt.

A Szentírásnak fontos szerepe van a katekumenátus megelőző fázisában (prekatekumenátus) is, sőt, azt megelőzően az evangelizáció fázisában, amikor az evangéliumot meghirdetjük. Elengedhetetlen a Biblia használata a szűkebb értelemben vett katekumenátus fázisában, amikor a megtérő az Atyáról való tanítást, Jézus személyét, az egyház tanítását részletesen is megismeri.

K.L.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu