 |
 |
 |
 |
2002.10.06
|
Megjelent
az októberi Új Ember Magazin |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az Olvasó írja Remény - a szakadék szélén Sporteseményen a lelátóról sokkal könnyebb áttekinteni az egész játékot, mint a pálya közvetlen közeléből. Azt hiszem, egy kicsit hasonló helyzet áll fenn a politikai, társadalmi történéseket illetően is. Innen, a távolból áttekinthetőbb az otthoni állapot. A magyar nemzet állapota ma kritikus. Magukat magyarnak álcázó propagandisták nemzetünket lealacsonyító, magyargyűlölő propagandát terjesztenek kifelé. A nyugati médiumok többsége szívesen publikálja a gyalázatos híreszteléseket rólunk. Az országon belül a média többségében magyarellenes. Hazánkban ma minden kultúra fontos: csak ne magyar kultúra legyen. Az áldott nép maga is a negyvenéves diktatúra vezetőit, illetve azok egyenes ágú örököseit - egy nemzetellenes kormányzatot - juttatta hatalomra. A látszat szerint drága magyar népünk fél lábbal áll a meghasonlás szakadékának szélén. A szakadékba zuhanástól valami mégis mintha visszatartaná. A minap három püspökkel folytatott interjút olvastam különböző forrásokból. Ha ezeket összevetem a már korábban olvasott lelkipásztori nyilatkozatokkal, megállapíthatom, hogy a jövő nem reménytelen. A magyar nemzet "játszmájában" ugyanis van egy olyan szereplő, akit minden bizonynyal számításba lehet és kell is venni a Gondviselés. Ha komolyan átgondoljuk, hogy a szerencsétlen negyven év után nemcsak hogy vannak papjaink és főpapjaink, hanem többségükben bátor, hitvalló, nemzetünket féltő gonddal vigyázó magyar lelkületű pásztorai vannak a 15 milliós nemzetnek, akkor hálával tekintünk az égre. Valóban, nem csupán szóval, hanem egész lényünkkel hálásnak kell lennünk! Nemzetünk jövője nem reménytelen, van, aki visszahúzza a szakadék széléről. Adja Isten, hogy úgy legyen! Seibert Albert Calgary, Kanada
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
