Uj Ember

2002.10.06
LVIII. évf. 40. (2827.)

Megjelent
az októberi
Új Ember Magazin

Főoldal
Címlap
Ti vagytok a Föld sója
Katolikus Pedagógiai Napok a közoktatási intézmények számára
Az egyházak együttműködésének irányelvei
A hívek egyre jobb gondozása érdekében
Püspöki beiktatás Munkácson
Ha október, akkor...
Lelkiség
Gyümölcsöt teremni
Évközi 27. vasárnap
A Magyarok Nagyasszonya és a rózsafüzér hónapjában
Kerekes Károly O. Cist. imádságos gondolataiból
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Egység a keresztények között
Az Ökumenikus Charta magyarországi aláírása
Kereszténység a tömegkommunikációs kultúrában
Levélváltás a cigányság érdekében
Tisztelt Miniszter Úr!
Lapszél
Stílus
Élő egyház
A családokért gyalogoltak
Szent Pió-templombúcsú Nyírcsászáriban
Egyetemi Veni Sancte
Táblát kapott Luttor Ferenc
Hetvenöt éves a füredi templom
Hetvenéves lenne
Hetényi Varga Károly
Lelkipásztor a mobilnál
Élő egyház
Az Osservatore Johannesburgról
Fórum
Magyar tudós a Vatikánban
Pásztor Lajos halálának ötödik évfordulójára
Missziós püspökünk
Könyvekről
Mészáros István professzor művei
Az Olvasó írja
Remény - a szakadék szélén
Asszonyok a gyermekek védelméért
Fórum
Nagyobb hajlék épül a kisebb szívében
Eger érseke szentelte meg az alapkövet
Akarattyát keressük!
Fórum
A katolikus sajtó vadvirágjai
Élmények a közösségről és a liturgiáról
Konferencia a katekumenátusról Leányfalun
Felhívás a választásokon való részvételre
Sajtótájékoztató a győri egyházmegyei hivatalban
Ifjúság
Salve Regina
A szentolvasó imádságának megújítása interaktív módon
Garanciális tarja
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek
Kultúra
Október hatodika
Magyarok Nagyasszonya
A bányászlámpa
Ünnep
Isten Szegénykéje szécsényi kertjében
Oswald atya kongregációja
Mozaik
Szent István-díj Orbán Viktornak
Kenyérfüzér
Vért adni jó
Ősszel újra énekelnek
"2002 a remény éve"

 

Kenyérfüzér

Gyulán, egy kedves kis múzeumban, a Boldog Apor Vilmos Emlékházban különböző rózsafüzéreket láthat a betérő kíváncsi zarándok. Lebilincselő látvány a száz meg százféle szentolvasó, de egy sem volt rám olyan hatással, mint Dőry Edina néni féltve őrzött, saját maga által készített rózsafüzére. Budai otthonában csak hosszas rábeszélés után mutatta meg és adta a kezembe imádságos láncát, amely olyan volt, mintha apró kerámiaszemekből fűzte volna föl annak rendje szerint, kicsiny feszülettel a végén. A kereszten alig látszott már a szenvedő Jézus testének körvonala.


Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy ez a közel félszáz éves rózsafüzér nem kerámiából, hanem kenyérből készült, nem is akármilyen körülmények közepette. Edina nénit - fiatal, szép menyasszonyként - 1948-ban hurcolta el az ÁVH. Koncepciós perben elítélték mint hazaárulót. Öt évet töltött börtönben. Eleinte halálhírét költötték, ezután vőlegénye Svédországba távozott, és ott megnősült. Börtönéveiről nem szívesen beszél, de annyi kiderül: testének majdnem teljes bénulásához vezetett, hogy hetekig a jéghideg kőpadlón kellett aludnia. A folyamatosan kialakuló bénulás azonban magánzárkájából a betegszobába juttatta - végre ismét emberek közé.

Rabtársaiban ő tartotta a lelket, még itt sem veszítette el örök optimizmusát. A kevéske kenyérből pedig, amit kapott, elkezdte fűzni ezt a bizonyos rózsafüzért. Társai először furcsállták sziszifuszi munkáját, hiszen alig tudta már használni a kezét, de aztán ők is besegítettek egy-egy nagyobb morzsával: így hamar elkészült a szentolvasó, tárgyiasult a sok-sok imádság.

Kisebb csoda kellett ahhoz, hogy ez a tárgy megmaradhasson, hiszen egymást érték a motozások, zárkakutatások. De miként Mindszenty József hercegprímás szentképe a szenvedő Krisztus-arccal, úgy ez a kis lánc is átvészelte a börtönéveket: a lelki szabadság jelképeként. Nagyobb csoda volt Edina néni teljes gyógyulása, még akkor is, ha testvére rendszeresen küldözte neki Amerikából és Japánból a legjobb gyógyszereket.

A legnagyobb csoda mégis az, hogy Edina néni lelki szabadsága, életöröme és reménye nem szűnt meg soha, semmilyen körülmények között. Pedig iskolázottsága ellenére nem dolgozhatott másutt, mint kávézókban. Családalapítási tervei is dugába dőltek, édesanyját ápolta inkább érzékeny szeretettel. Rá is igaz, amit Mindszenty József édesanyja mondott a hercegprímásnak börtönében: "Nagy a te családod, fiam!"

Nagy a mi családunk itt a földön, nagy a mi családunk a mennyben. Edina néni szeptember eleji halálával végleg hazatalált földi és égi édesanyjához, és fogyhatatlan reményét beteljesíthette az Úr. Október 5-én, 16 órakor helyezik testét végső nyugalomra a budapesti Szent István-bazilika sírboltjába.

Kovács Gergely

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu