|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Garanciális tarja Reklám az egész világ. Nagyobb baj, hogy a szövegírók és ötletgyárak rendre megkísérelnek a fogyasztók általuk feltételezett értelmi színvonalára ereszkedni. Bár ne tennék! A különböző hirdetési termékeket látva ugyanis úgy tűnik, nincs túl hízelgő véleményük potenciális vásárlóikról. Néhány éve folyamatosan egy országot néznek gyengeelméjűnek a kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét... szöveggel. Ennek mintájára születtek azok a mondattípusok, amelyek azt sugallják, hogy az egész világ egyetlen falu, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindannyian személyes ismeretségben vagyunk az összes szolgáltató cég (ABC, hentes, szerszámszaküzlet stb.) alkalmazottjával. Különösen anakronisztikus, amikor a plázák és embertelen áruhangárok világában azt próbálják elhitetni, hogy az egész város ismerős sarki fűszeresekből áll. Bár úgy lenne! Manapság már nem csupán orvosa és gyógyszerésze van a reklámon tartott léleknek. Van például fodrásza. Aztán kozmetikusa, pedikűröse, állatorvosa, taxisa, biztosítási ügynöke. Van rendőrje, tűzoltója, buszvezetője, villanyóra-leolvasója, sőt, talán még saját hajléktalanja is, akikkel mindennapi, bizalmas viszonyban intézi közös ügyeit. Ismétlem: bár így lenne! Én lennék a legboldogabb, ha nem becsapás, illúziókeltés, mesterséges közérzetjavítás áldozatai lennénk. Egy szempontból azonban - szégyen ide, szégyen oda - én is beleférek a reklámgyártók kategóriáinak egyikébe. Van hentesem. Igazi, hús-vér hentes, aki az enyém. Helyesebben: családi hentesünk van. Attila a Nagycsarnokban méri a húst. Könnyű megismerni: ellenzős sapkája és minden évszakban rajta lévő jellegzetes mellénye távolról megkülönbözteti minden mezei hentestől. Bizonyára nem a ruha, még kevésbé a mellény teszi az embert, de ezek szerint legalábbis megkülönbözteti. Mert Attila más. Tisztelni valóan más. Attila nem a bevételt tekinti elsődleges mércének, hanem a kuncsaftot. Attila kollektíve örökbe fogadta a családunkat, valami megmagyarázhatatlan jóindulat árad felőle, mi pedig minden látogatásunkkor megfürdünk ebben az örömben. Persze elsősorban a feleségem bonyolít randevúkat Attilával - nagyon hasznos receptajánlatok származnak a hentestől -, de azért olykor-olykor én is megtapasztaltam már, mit jelent nála húst venni. Először is: darált hús vásárlása esetén Attila nem elégszik meg az előre ledarált, az üvegfal mögött sorsát váró matériával. Gondosan új darabot választ, a zsíros részeket lemetéli róla, majd a megtisztított színhúst teszi a darálóba, és nyújtja át a zsúfolt pult fölött. Attilánál fel lehet, sőt, fel is kell tenni a kérdést: - Szeretnék ma kenőmájast vásárolni? - S Attila csalhatatlanul tudatja, ha az áru minősége miatt éppen nem szeretnék kenőmájast venni. Ad helyette virslit, felvágottat. Segítőkészségének fokozhatatlansága akkor világlott ki, amikor legutóbb sógornőm látogatta meg, és - anyósom megbízásából - tarját kért tőle. - Füstölt vagy füstöletlen tarját szeretnél? - szólt a magától értetődő kérdés a sapka ellenzője alól. Sógornőm itt adta meg magát: fogalma sem volt róla. Ekkor Attila a következő megoldással rukkolt elő: - Vidd el a füstöltet, és ha kiderül, hogy a másik kellett volna, visszahozod és kicserélem! Egyszóval Attilánál, a hentesünknél visszaváltási garanciánk van a füstölt tarjára. És még mondják, hogy a globalizáció megszikkasztja az emberi kapcsolatokat. Lehet, hogy így van, de azért vannak üdítő kivételek. Orvosom, gyógyszerészem nincs, de hentesem igenis van. És ezt - üsse kő - még a reklámban is bemondhatják. Balázs István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|