Uj Ember

2002.10.06
LVIII. évf. 40. (2827.)

Megjelent
az októberi
Új Ember Magazin

Főoldal
Címlap
Ti vagytok a Föld sója
Katolikus Pedagógiai Napok a közoktatási intézmények számára
Az egyházak együttműködésének irányelvei
A hívek egyre jobb gondozása érdekében
Püspöki beiktatás Munkácson
Ha október, akkor...
Lelkiség
Gyümölcsöt teremni
Évközi 27. vasárnap
A Magyarok Nagyasszonya és a rózsafüzér hónapjában
Kerekes Károly O. Cist. imádságos gondolataiból
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Egység a keresztények között
Az Ökumenikus Charta magyarországi aláírása
Kereszténység a tömegkommunikációs kultúrában
Levélváltás a cigányság érdekében
Tisztelt Miniszter Úr!
Lapszél
Stílus
Élő egyház
A családokért gyalogoltak
Szent Pió-templombúcsú Nyírcsászáriban
Egyetemi Veni Sancte
Táblát kapott Luttor Ferenc
Hetvenöt éves a füredi templom
Hetvenéves lenne
Hetényi Varga Károly
Lelkipásztor a mobilnál
Élő egyház
Az Osservatore Johannesburgról
Fórum
Magyar tudós a Vatikánban
Pásztor Lajos halálának ötödik évfordulójára
Missziós püspökünk
Könyvekről
Mészáros István professzor művei
Az Olvasó írja
Remény - a szakadék szélén
Asszonyok a gyermekek védelméért
Fórum
Nagyobb hajlék épül a kisebb szívében
Eger érseke szentelte meg az alapkövet
Akarattyát keressük!
Fórum
A katolikus sajtó vadvirágjai
Élmények a közösségről és a liturgiáról
Konferencia a katekumenátusról Leányfalun
Felhívás a választásokon való részvételre
Sajtótájékoztató a győri egyházmegyei hivatalban
Ifjúság
Salve Regina
A szentolvasó imádságának megújítása interaktív módon
Garanciális tarja
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek
Kultúra
Október hatodika
Magyarok Nagyasszonya
A bányászlámpa
Ünnep
Isten Szegénykéje szécsényi kertjében
Oswald atya kongregációja
Mozaik
Szent István-díj Orbán Viktornak
Kenyérfüzér
Vért adni jó
Ősszel újra énekelnek
"2002 a remény éve"

 

Gyümölcsöt teremni

Évközi 27. vasárnap

A bibliai jelképek közül kiemelkedik a szőlő szimbólum, amely főleg az Ószövetségben gyakori, és Izraelt mint Isten választott népét jelöli. "Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt" - olvassuk a 80. zsoltárban. Jeremiás könyvében maga Isten vallja meg: "Én mint nemes szőlőfajtát ültettelek el, mint egészen valódi magot; hogyan változtál el nekem idegen szőlőtő vadhajtásává?" (Jer 2,21). Az Isten által elültetett és gondozott szőlőről szól Izajás híres éneke is, amely a mai vasárnap ószövetségi olvasmánya. A biblikusok ezt tartják a téma legszebb és legismertebb költői megfogalmazásának. A próféta mint Isten barátja fájdalommal telten szól arról, hogy az Úr odaadó gondoskodása kedvelt szőlője (Izrael) iránt hiábavalónak bizonyult, mivel a várt termés elmaradt: a tőkéken csak vadszőlőt lehet találni. Izajás nemcsak az Úr csalódottságának ad hangot, hanem ítéletet is hirdet: ünnepélyesen kijelenti, hogy Isten magára fogja hagyni a szőlőt.

Az evangéliumi részletben szintén szőlőskertről szóló példabeszédet találunk, amelynek elején Jézus kifejezetten idézi Izajás énekét. A példabeszéd ennélfogva az ószövetségi szöveg egyfajta folytatásának, illetve aktualizálásának tekinthető. A két szövegegység nemcsak műfajilag hasonlít egymásra - mindkettő allegória -, hanem a felépítésben is felfedezhetők közös elemek. A kiindulópont Isten gondoskodása, amelyre nem érkezik megfelelő válasz, ezért Isten büntetést helyez kilátásba. Érdekes, hogy mind Izajás énekében, mind Jézus példabeszédében a hallgatóknak kell állást foglalniuk, vagyis azoknak, akik a szőlőben, illetve a szőlőmunkásokban önmagukra ismerhetnek. A hallgatók az állásfoglalásukkal lényegében maguk felett mondanak ítéletet (vö. Iz 5,3; Mt 21,40-41).

Jézus példabeszédének persze sajátos vonásai is vannak, amelyekre mindenképpen fel kell figyelnünk. A hangsúly immáron nem anynyira a szőlőn, mint inkább a szőlőmunkásokon van, akiken Izrael felelős vezetőit érthetjük. Ők azok, akik makacs következetességgel megtagadják a termés beszolgáltatását, annak ellenére, hogy a szőlősgazda (Isten) végtelen türelmet tanúsít irántuk. Egymás után küldi szolgáit (a prófétákat), hogy beszedjék a termést. A szőlőművesek azonban a legkülönbözőbb módon bántalmazzák őket, sőt, egyeseket meg is ölnek közülük. Ám a gazda nem áll bosszút, nem torolja meg a sérelmeket, hanem fiának elküldésével még egy utolsó lehetőséget ad. Nem kétséges, hogy a fiú alakjában Jézusra ismerhetünk. Őt éppen Fiú volta különbözteti meg a korábbi követektől, akik csak szolgák voltak. Jézus mint Fiú - sőt, a Márk-evangélium változatában az "egyetlen, szeretett Fiú" (Mk 12,6) - Istennek az utolsó küldöttje, aki teljes mértékben osztozik elődei sorsában, hiszen reá is bántalmazás és erőszakos halál vár.

A példabeszédet Jézus minden bizonnyal figyelmeztetésnek szánta a nép vezetőinek, akik egyre ellenségesebb magatartást tanúsítottak vele szemben, és elvesztésére törekedtek. Jézus egyfelől nyilvánvalóvá teszi, hogy istenfiúsága által nagyobb mindenkinél, akit Isten valaha küldött az emberekhez, másfelől azt is tudatosítja: bár a prófétákhoz hasonlóan kész vállalni a halált, a szeretett Fiú megölése súlyos ítéletet von maga után.

Az evangélisták már Jézus halálának és feltámadásának fényében írták le a példabeszédet, mégpedig úgy, hogy a benne kezdettől fogva jelenlevő allegorikus vonásokat tovább bővítették. A gonosz szőlőmunkások példabeszéde az üdvtörténet allegóriájává vált. Ez a megállapítás főleg Máté változatára érvényes. Máté különösen is a megátalkodottakra váró büntetést domborítja ki: "Ezért mondom nektek, elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit". Jézusnak mint Messiásnak az elutasítása fordulópont az üdvtörténelemben: a régi választott népet egy új nép - nyilvánvalóan az egyház - váltja fel, amelynek rendeltetése, hogy a termést a maga idejében beszolgáltassa.

A példabeszéd hálára ösztönöz minket azért, hogy Jézusnak, a szeretett Fiúnak az elfogadása által Isten új népének, az egyháznak a tagjai lehetünk. Ám az egyoldalú nézetektől és a túlzott magabiztosságtól óvakodnunk kell. A példabeszédben semmiképpen sem szabad a zsidóság kollektív elvetését látnunk, hiszen az új nép nemcsak a pogányokat foglalja magában, hanem a Jézust elfogadó izraelitákat is. Nem feledhetjük, hogy az egyház első tagjai és vezetői a zsidóságból származtak. Szent Pál pedig Izrael sorsáról elmélkedve azt hangsúlyozza, hogy az "ősök kedvéért" Isten üdvözítő szeretete az Evangéliumot elutasító izraelitákra is kiterjed: "Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását" (Róm 11,28-29).

A példabeszéd ugyanakkor felszólítást is tartalmaz, hiszen az új szőlő és az új szőlőmunkások feladata ugyanaz, mint a régieké: termést kell hozniuk, illetve a termést a maga idejében be kell szolgáltatniuk. Csak akkor tekinthetjük magunkat a krisztusi szőlőskert élő tagjának, ha a Mennyei Atya akaratát teljesítve hiteles "gyümölcsöt" termünk (Mt 7,15-23).

Kocsis Imre

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu