Salve Regina

A szentolvasó imádságának megújítása interaktív módon

A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia teológiai-spirituális hétvégéje zajlott szeptember 27. és 29. között Bagolyirtáson, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Stella lelkigyakorlatos házában. Az itt elhangzott előadások központi témája a szentolvasó imádságának megújítása volt. A teológiai-spirituális hétvégéről és az imádság lényegéről Tóth Zsolt Ipoly ciszterci szerzetes nyilatkozott lapunknak.

"A fiatal nemzedék viszonya a hagyományos imádságokhoz nem mindig bensőséges. Nem mindig érzik igazi ízét és gazdagságát a szentolvasónak, keresztútnak, litániáknak. Egyhangúnak találják, legalábbis ahhoz az élettempóhoz képest, amiben benne élnek. Ha időnként, de a szokottnál többször megállnánk, lelassulnánk ezekhez az imádságokhoz, talán az életünk is szebb lenne. Ezen a hétvégén ezt a szépséget, valamint a méltóságteljes találkozást kerestük a Máriát megszólító imádságban.

A szentolvasó Jézus életének rövid, tömör megjelenítése. A katolikus keresztény hívő számára kis evangélium, mely rövid "titkaival" a leggazdagabb életet mutatja meg nekünk a maga önzetlen és tiszta kereteivel. Ezért is határoztuk el, hogy október, Szűz Mária hónapja előtt plébániai közösségünk átgondolja a szentolvasó titkainak teológiai mondanivalóját, behatolva egészen addig, amikor már a mi életünket is meghatározza.

Akik itt összejöttünk, mindannyian tiszteljük az egyház hagyományos imádságát, de néha hajlamosak vagyunk, hogy fáradtan, magunkba roskadtan, oda nem figyelve hadarjuk el a szentolvasót. Talán ezért nem is értjük, és nem is érezzük, hogy mit jelentenek ezek a titkok. Ehhez kerestünk egy kedves és nyugodt helyet, amit Bagolyirtáson találtunk meg, a Stellában."

Meghívás az örömre, a szenvedésre, a dicsőségre

A teológiai-spirituális hétvége előadásai, programjai három kulcsfogalom köré szerveződtek, amelyek magából a szentolvasóból fakadnak: öröm, szenvedés, dicsőség. E fogalmak keresztény értelmezéséről így vall Tóth Zsolt Ipoly atya: "Életünket meghatározza, kiegyensúlyozza, teljessé teszi az öröm, a szenvedés, a dicsőség. Örömmel tölti el az édesanyát az élet megfoganása. Amikor pedig a gyermek már meg is szólal, sőt, amikor - egy keresztény családban - már imádkozni is megtanult, még teljesebb az öröm. Többek közt így hordozzuk és éljük meghívásunkat az örömre.

Nem menekülhetünk azonban a megvetettség, az elvetettség, a fájdalom, a sebzettség, a magányosság és a halál elől. Az élet valóságában az ember tudja, hogy nem kerülheti el azt, amit Jézus Krisztusnak is meg kellett tapasztalnia: a szenvedést. Félhetünk tőle, elutasíthatjuk, de el nem kerülhetjük. Van részünk a betegségből, a testi és lelki fájdalmakból. Idegtépő látnunk a kórházban görcsbe rándult, idős haldoklókat, - és már nem is tud más feltörni belőlünk, csak a "miért?". Menekülünk ezektől az "élményektől". Pedig, ha elrettentő is, de a szenvedésnek is van szép arca, az, amit Jézus Krisztusban ismerhetünk fel. Merjük egyszer komolyan beleélni magunkat a fájdalmas olvasóba, merjük elhinni, hogy Jézus tanít minket itt is. Merjünk azonosulni az ő sebeivel, az ő fájdalmaival: tükröt tart, hogy Istenben el tudjuk viselni azokat. Így hordozzuk és éljük meghívásunkat a szenvedésre!

Ne feledjük mindezek mellett mégsem a legfontosabbat: Jézus Krisztus feltámadt! Visszament az Atyához, és nem hagyott árván minket: Szentlelkét küldte el közénk. Azért, hogy öröm töltse el szívünket, hogy megtanítson elviselni és megélni a fájdalmat. Mert ha a Szentlélek bennünk él, akkor elvezet az igazságra. Elvezet, hogy hálát adjunk, hogy dicsérjük Istent. Édesanyjával és az ő mennybevételével reményt ad: nincs minden elveszve. Az egyház ebben a hitben él és imádkozik. Napról napra érezzük, hogy a Szentlélek vezet minket a pápa és a püspökök szavain és tanításain keresztül. Hogy az eucharisztia ünneplésében és az élet személyes pillanataiban érezni életünkben Isten vezetését. Így hordozzuk és éljük meghívásunkat a dicsőségre és a dicsőítésre!"

Interaktív imádság

A teológiai-spirituális hétvége előadásai az imádság megújításának interaktív módjáról szóltak. A ciszterci szerzetes értelmezésében az interaktivitás ez esetben a következőket jelenti: "Létünk titkait éljük át újra és újra, miközben az imádságot kísérő szavainkon, mozdulatainkon, a zene, a fények és a szimbólumok eredeti mélységében felfedezzük, hogy az életünk tükröződik a szentolvasóban. Hogy nemcsak egyedül lehet imádkozni, hanem közösségben is. Az örvendetes olvasónál átéltük, hogyan látogatta meg Mária Erzsébetet, örültünk a jászol körül, felajánlhattuk, bemutathattuk újra gyermekeinket, szeretteinket Istennek, és halhattuk a próféta szavait, amelyeket Jézus olvasott fel a templomban. Az ostorcsapásokat a mi bűneink jelentették, amelyeket felírtuk egy papírra, és a feszület mellé helyeztük, mi is kiáltva a tömeggel: "Keresztre vele!" Döbbenetes volt ebben a feszült hangulatban Liszt Ferenc Haláltáncát hallgatni. A keresztre feszített Jézus mellett a meggyújtott mécsesek a szenvedő Jézus melletti virrasztásunk pislákoló lelkét jelezték. Átéltük a feltámadás hajnalát, a Szentlélek hatását a zsibongó, sokszínű tömegben. Azután a fiatalok behozták Mária ikonját. Imádságunkat és virágjainkat vittük elé, hogy kifejezzük ragaszkodásunkat.

Ez a hétvége hozzásegített ahhoz, hogy felfedezzük: Jézus életének "titkai" a mi életünk valóságai, amelyekben fel kell fedeznünk Isten akaratát."

kl

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu