Az egyházak együttműködésének irányelvei

Az európai Ökumenikus Chartához aláírásukkal október 1-jén csatlakoztak a magyarországi keresztény egyházak. Mi ez a dokumentum, és mi a jelentősége?

Vlk bíboros és Jérémie pátriárka 2001. április 22-én, az Ökumenikus Charta aláírásakor

Másfél évvel ezelőtt, 2001. április 22-én az Európai Ökumenikus Találkozó alkalmából írta alá Miloslav Vlk bíboros, prágai érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának akkori elnöke és Jérémie franciaországi ortodox metropolita, a mintegy száz ortodox és protestáns egyházat tömörítő Európai Egyházak Konferenciájának képviselője Strasbourgban azt az Ökumenikus Chartát, alapokmányt, mely földrészünk keresztény egyházai számára megjelöli az együttműködés főbb irányelveit.

A keresztény egyházak közötti párbeszéd alapdokumentumának aláírását közös ünnepi istentisztelet előzte meg, melyet a Szent Tamásról nevezett evangélikus templomban tartottak. Az új évezred első nagy ökumenikus találkozóját és az Ökumenikus Chartát egyaránt a katolikus Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) készítette elő.

Az Ökumenikus Charta több évig tartó párbeszéd eredményeként készült el. Megszületéséhez döntő lökést az európai egyházak 1997-ben Grazban tartott közgyűlése adott. A dokumentumot német nyelven fogalmazták meg, de azzal együtt angol, francia és olasz nyelven is kiadták.

A dokumentum ugyan nem kötelező jellegű, de azok az európai helyi egyházak, amelyek magukévá teszik, és ezt aláírásukkal is kifejezik, vállalják a vallás- és lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását, ellene szegülnek minden olyan kísértésnek, amely a vallást és az egyházat etnikai és nacionalista célok szolgálatába állítja, és elutasítanak minden olyan nacionalizmust, amely más népek és nemzeti kisebbségek elnyomásához vezet. Az aláírók továbbá leszögezik, hogy elszántan küzdenek az antiszemitizmus és antijudaizmus egyházban és társadalomban jelentkező minden formája ellen. Az Ökumenikus Charta bevezető része többek között ezekkel a szavakkal jelöli meg a keresztény egyházak célkitűzését: "Földrészünkön az Atlanti-óceántól az Uralig, az Északi-sarkvidéktől a Földközi-tengerig, melyet ma sokkal inkább, mint valaha kulturális pluralizmus jellemez, el akarjuk kötelezni magunkat az Evangéliummal az Isten képére teremtett emberi személy érdekében, és egyházanként szeretnénk hozzájárulni a népek és kultúrák megbékéléséhez. Ebben a szellemben fogadjuk el a Chartát, mint a párbeszédre és az együttműködésre szóló közös elkötelezettséget. Ez a dokumentum megfogalmazza az alapvető ökumenikus feladatokat, amelyekből útmutatások és elkötelezettségek származnak. Az egyházak életének minden szintjén a párbeszéd és az együttműködés ökumenikus kultúrájának terjesztésén fáradozik, és e célból kötelező kritériumot teremt. Mindazonáltal nem rendelkezik dogmatikus, tanítóhivatali vagy egyházjogi jelleggel. Normái főként abban gyökereznek, hogy az egyházak és az európai ökumenikus szervezetek kötelező jellegűnek tekintsék azokat, saját döntésük alapján.

E szöveg alapján az egyházak és e szervezetek saját körükben kidolgozhatnak olyan közös kiegészítő és irányadó elveket, amelyek konkrétan szem előtt tartják saját kihívásaikat és a velük járó kötelességeket."

A Charta három nagyobb fejezetből, és ezen belül 12 pontból áll. A fejezetek címei: I. Hisszük az egy, szent és katolikus (egyetemes) anyaszentegyházat. II. Az európai egyházak látható egysége felé haladva. III. Közös felelősségünk Európában.

A 12 pont címei: A hit egységére szóló közös elhivatottság. Közösen hirdetni az Evangéliumot. Kölcsönösen közeledni egymáshoz. Közösen munkálkodni. Közösen imádkozni. Folytatni a párbeszédet. Hozzájárulás Európa arculatának alakításához. Kibékíteni a népeket és a kultúrákat. Óvni a teremtett természetet. Elmélyíteni a kommuniót a zsidósággal. Ápolni a kapcsolatokat az iszlámmal. Találkozni más vallásokkal és világszemléletekkel.

A Charta jelentőségét annak idején Aldo Giordano prelátus, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának titkára így foglalta össze: "A legnagyobb újdonságot az jelenti, hogy európai, tehát a földrész valamennyi egyházát érintő dokumentumról van szó. Másrészt nem kétoldalú, tehát csupán két egyház között lefolytatott megbeszélés eredményét tartalmazza, hanem az összes európai egyház és egyházi közösség munkájának a gyümölcse. Ez azt jelenti, hogy minden egyház felhívást kap arra, hogy vállalja magára az európai ökumenikus párbeszéd felelősségét."

"Az Ökumenikus Charta nemcsak teológusok megbeszélései nyomán jött létre, hanem sokkal tágabb körű munka eredménye. Egyesek szerint talán még egyetlen ökumenikus dokumentum sem mondhatott magáénak ilyen széles körű egyetértést. A Chartának szüksége volt erre az egyetértésre, mert nem dogmatikai, teológiai, de még nem is egyházjogi problémákkal kapcsolatos, hanem elsősorban lelkipásztori szöveg, amely azzal foglalkozik, hogy a keresztény egyházak hogyan tudnak együttműködni. A dokumentum tehát egyfelől ebből az Európában már megélt valóságból született meg, vagyis emberek ezreinek ökumenikus elkötelezettségéből, másfelől pedig ezt a valóságot akarja szolgálni. A helyi egyházak püspöki konferenciáira vár a feladat és kötelesség, hogy az aláírt Ökumenikus Charta valóban a különböző keresztény egyházak közötti kommunió eszközévé váljék."

Nem vitatható Karl Lehmann bíboros, mainzi érsek, a német püspöki konferencia elnökének igaza, aki a tavalyi strasbourgi találkozót megnyitó beszédében hangsúlyozta: "Az ökumenizmus még távol van közösségeink mindennapi életétől, sok minden, amit már papirosra leírtak, még nem íródott be szívünkbe és életünkbe."

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) közös bizottsága idén szeptember közepén örömmel állapította meg, hogy a Charta sikeresen mozdította elő a keresztény egyházak együttműködését. Természetesen vannak országok, például Németország, ahol a keresztények "régen megvalósítottnak" érzik a benne foglaltakat, másutt azonban csak most érvényesül általa az alapvető ösztönzés.

R.P.

"Krisztusban megalapozott összetartozásunk alapvetőbb, mint eltérő teológiai és etikai álláspontjaink. A nekünk ajándékozott és minket gazdagító sokféleségtől eltérően azok az ellentétek, amelyek az egyházi tanítás és az etika kérdéseiben, valamint az egyházjogi szabályokban mutatkoztak meg, szakadásokhoz vezettek az egyházak között. Mindezekben gyakran játszottak meghatározó szerepet különleges történelmi körülmények és különböző kulturális sajátosságok. Az ökumenikus közösség elmélyítése érdekében feltétlenül szükséges folytatni azokat a fáradozásokat, melyek célja a hitbeli konszenzus kialakítása. Hitbeli egység nélkül az egyházak között semmiféle közösség sem jöhet létre. A párbeszédnek nincs alternatívája."

"Az egyházak történetét az Evangélium szellemében közösen kell feldolgoznunk. Ezt a történetet sok jó tapasztalat jellemzi, de nem hiányoznak belőle a feszültségek, az ellenségeskedések, sőt, a háborús összecsapások sem. Az emberi vétkek, a szeretet hiánya és a hit, valamint az egyházak gyakori felhasználása politikai érdekek szolgálatára nagy kárt okoztak a Krisztust követők bizonyságtétele hitelességének."

"A látható egységet még akadályozzák lényeges hitbeli különbségek. Eltérő felfogások érvényesülnek mindenekelőtt az egyházról és ennek egységéről, de a szentségekről és a papi tisztségről is. Ezzel a helyzettel nem lehetünk elégedettek. Jézus Krisztus a kereszten kinyilatkoztatta számunkra szeretetét és a kiengesztelődés titkát; az ő követésében minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni azért, hogy a még fennálló, egyházainkat elválasztó problémákat és akadályokat legyőzzük."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu