 |
 |
 |
 |
2001.09.16
|
Hű keresztfa,
minden fánál százezerszer nemesebb: Virág, lomb, fa, drága termés, erdőn nem nő becsesebb Szeptember 14.: Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Római mesék(?) Kígyó ugrott a szigetre A Tiberis kettészeli Rómát, mint a Duna Budapestet. Róma csodálatosan szép, nemkülönben Budapest. Folyóik azonban óriási különbséget mutatnak. A Duna hömpölygő áradat, melyet a Piazza Navónán lévő Négy folyó kútja is megörökít, a Tiberis, azaz a Tevere csörgedező patakocska csak hozzá képest...
A két város közti hasonlóság az is, hogy mindkettőnek van egy híres szigete.
A Tiberis-sziget története a Krisztus előtti időkbe vezet, pontosan 293-ba. Rómát ebben az esztendőben hatalmas járvány tizedelte. Mivel a helyi istenségek nem tudtak segíteni, a szenátus döntése alapján küldöttség utazott a görög Epidauroszba, ahol Asklepiosnak, a gyógyulás istenének legfőbb szentélye állott. A derék rómaiak az istenség szent állatát, egy kígyót kaptak, amelyet nagy tisztelettel hoztak Rómába. A Tiberisen felfelé haladva a kígyó váratlanul kiugrott a hajóból, s a szigetre úszott. Jelnek tekintették ezt a rómaiak. A gyógyítás istenének tiszteletére szentélyt emeltek itt, ahol a hagyomány szerint a római betegek közül sokan meggyógyultak. (A tudósok azt feltételezik, hogy a szentély papjai jól értettek a gyógyításhoz, és ez lehet a rejtély nyitja...) A szigeten ma is kórház áll, melynek története ugyancsak a régmúltba nyúlik vissza. Az ókori hagyományok után, a IX. században szerzetesek alapítottak itt kórházat, melyet az irgalmas rend csak tovább vitt a XVI. századtól, kiegészítve azt egy gyógyszertárral is. Ma is kórház van a szigeten, ma is irgalmasok vezetik az intézményt. Az egyik felén. A másik részen - az egykori szentély helyén - katolikus templom áll, mely őrzi a magyar egyháztörténetben is jelentős prágai Szent Adalbert ereklyéit, így gyakran látogatnak ide magyar zarándokcsoportok is. Érdemes megállni, elgondolkodni, merengeni: kétezer évnél messzebbre nyúlik vissza azoknak a köveknek a története, melyeken állunk, melyeknek sugárzását érezhetjük lelkünkben, szívünkben. Bókay László
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:ujember@drotposta.hu
| ||||||
