|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Pascal élménye A keresztény világnézet Isten-fogalmának problémája A középkori társadalom hitre épült. Tudományos rangot jelentett, hogy Istent filozófiailag is megfogalmazták, bizonyították. Rendkívüli öntudata volt ennek a tudománynak, úgy érezték, hogy Isten bizonyosságának a részesei. Az újkor elfordult a teokratikus középkori társadalomeszménytől, és emberi erőfeszítéssel e világi társadalmat kezdett építeni. Egyik fő ellenfél a keresztény világnézet lett, s benne a megalapozó filozófiai Isten-fogalom. Istent elsősorban nem önmagáért, hanem mint a keresztény társadalom alapját támadták. Hosszú harc kezdődött Isten bizonyítása és cáfolata között. Ebben a légkörben nem lehetett a tiszta szellemi Istent, mint a lét nyilvánvaló alapját előadni. Ennél nagyobb probléma, ami napjainkig elkerüli a többség figyelmét egyházon belül, hogy a filozófia Isten-fogalma és a Biblia istenképe igen különböznek egymástól. A filozófia Isten-fogalmát tanulják teológusok, tőlük a hittanosok. A filozófia Istene szellemi lény, az igazságok szemlélésével foglalkozik. Az anyagi valóság véges, esetleges, nem ér fel a tiszta szellemi léthez. Isten befolyásolhatatlan, róla filozofálni lehet és vizsgázni kell belőle. (Ezért vizsgáztatnak bérmálás alkalmával is egyes bérmálók). Ezt az Istent nem lehet szeretni, nem lehet vele személyes kapcsolatban lenni, ebben nem lehet bízni, ez nem tudja megrajzolni az élő Istent. A Biblia Istene pedig segítő Isten, szenved, kudarcot vall. Nincs összhang a két kép között. Világhírű Pascal élménye, rájött, hogy Ábrahám Istene élő, segítő Isten. A teológus - hacsak nem vallásos -, bármilyen furcsa, ezt nem tudja, mert nincs élménye Istenről, a tudomány pedig nem tanítja. Szegedi László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:ujember@drotposta.hu
|