Bérczi Szaniszló

Szent László király - szintéziskirály

Üdvöz légy, dicsőséges Szent László király, mondja a középkori templomi ének. Arany János verséből azt is látjuk, mennyire jelenlévőnek érezték a szent királyt a középkorban, honvédő harcok idején: harmadnapra átizzadva találtatott drága teste a váradi székesegyházban. Mi az új ezredfordulón azt keressük, hol küzd együtt velünk ma Szent László király.

Az ember testből és lélekből áll. Igaz ez a nemzetre is. Az ember nem egymagában él, hanem nemzete, társadalma szervezetében. A nemzet testét, az országot, az államot 1000 éve Szent István király szervezte meg. De Szent László királyhoz kapcsolja a népi emlékezet azt, hogy ő volt az, aki megformálta az ország lelkét.

Az ország teste fokozatosan formálódott. A népvándorlás során több sztyeppei állam része volt a Kárpát-medence, hunok, avarok, onogurok lakták, s a romlásnak indult maradékot fogták össze Árpád honfoglalói. Szent István korszerű, kétrétegű állammá formálta a magyar királyságot: ennek egyik rétege az állami vármegyerendszer, a másik az egyházmegyerendszer volt. E hatalmas munkához mintául szolgált a 200 évvel korábban (800-ban) létrehozott pápaság és Német-római Birodalom kétrétegű szerkezete. A Szent István által megformált kétrétegű állam tudott aztán ellenállni a történelem viharainak.

Miért állhat közelebb a népi emlékezethez Szent László király? Azért, mert ő volt a régi és az új gondolkodási rendszert összekapcsoló és egyesítő lélek, ő volt a "szintéziskirály". Két nagy gondolkodási rendszer korszakhatárán élt: a régi természeti műveltségnek és az új kereszténységnek. E kettő Szent László általi összekapcsolását a Képes Krónika egyik iniciáléja és a hozzá kapcsolódó történet jól megvilágítja. A jelenet megörökíti azt a pillanatot, amikor Géza király és Szent László a váci monostor helyét jelöli ki. Szent Lászlónak látomásában a csodaszarvas jelent meg, agancsain égő gyertyákkal, s a Dunába ugrott. De Szent László azt mondja, hogy a szarvasnak szárnyai vannak, tehát a szarvas, a csodaszarvas, az Úr Angyala volt. A látomás kétféle olvasata egy: a régi égi üzenet megfogalmazható az új rend nyelvén is. Szent László alakját ezzel az összhangteremtő képességével együtt őrzi a néphit.

A régi korok műveltségéből ránk maradt részletek gyakran mitikus megfogalmazásúak. Ilyenek a románkori épületszobrászat kőfaragásai egész Európában, és ilyen jelképes erejű tanításokkal vannak teli a magyar népmesék is. Ma sem lehet ennél tömörebben kifejezni az ember jótettekre irányítását: "Jótett helyébe jót várj!" Sok mese cselekménye jelképesen az égi kalendárium eseményeit követi, mert ez volt egykor az éves tevékenységek tervlapja. A természetről gyűjtött ismeretek is jelképekkel voltak megfogalmazva: "Hold elejti, Nap fölkapja: ez a harmat". De a "Jótett helyébe jót várj!" közmondás lényege az Aranyeső, szurokeső mesében tettekre bontva is megjelenik: a jó leány a kutya lábából kihúzza a tüskét, megszabadítja a kemencét a kenyerektől, melyek már megsültek, leszedi az érett körtefát, s ennek máig érvényes olvasata ez: a jót a természet létezőivel is cselekednünk kell. Egyetemesebb és természettisztelőbb e régi kor cselekedetpéldázata a mainál. Ezért a régi gondolkodási rendszer vívmányait mindig be kell emelnünk az újabbak mellé.

A világ nagy változásai a mostani ezredfordulón, és Szent László király uralkodói példája a csaknem ezer évvel ezelőttin, ráirányította figyelmünket a gondolkodási és cselekvési rendszerekre. Régi korok műveltsége - a mából visszatekintve - osztatlan műveltség. Még egybeötvözve őrzi azt a tudást, amit a közösségek a világról, az életről, a helyes cselekvésről, az élet céljairól szereztek. Érteni - László Gyula professzor szerint - akkor fogunk egy ősi világképet, ha bele tudjuk képzelni magunkat a korabeli életbe.

Régi korok gondolkodási rendszerei évezredeket fognak át, s mint valamiféle geológiai kőzettestek alkotnak műveltségrétegeket. Bár az élet súlypontjainak lassú, de folyamatos eltolódásával módosulnak, mi inkább a gondolkodás nagy korszakváltásait, a réteghatárokat érzékeljük. Szent László szintézise is egy ilyen réteghatárt jelöl ki. De a Szent László-kori és a korunkbeli között még egy igen jelentős átalakulás van: a természettudományos rendszer kiformálódása. Ez a kereszténységéből nő ki, s ez jól látszik abban, hogy egyik központi gondolata az egyetemes természeti törvény - vallja Jáky Szaniszló. E tudományos rendszer gazdagabb ugyan a természet leírásának pontosságában, de szegényebb abban, hogy az ember maga hiányzik belőle.

A rákövetkező váltásnál, a korunkbelinél, újra jelen van az ember, de csak mint a természet nagy áramlásainak része: mint termelő és fogyasztó a gazdaságkorban (Czakó Gábor kifejezése). A technológiai-ökológiai-informatikai rendszer átalakítja a természeti környezetet, űrszondákkal a világűrbe emelkedik, megszervezi az élet számos területét, de mi szeretnénk a Szent László-féle szintézist is beleépíteni és megőrizni a jövő számára. Ha a Földgolyó méretét el is érte a termelés és a hírközlés, csak az egyes ember arányos egységlátása teheti az életet teljessé és széppé. Ma is az az élet a távlatokkal teli, amely az ember helyét madáchi küzdőként jelöli ki a tevékenységekben. Miért is küzdünk? Hogy helyes arányt találjunk régi és új között. Ebben a nagy munkában hívjuk ismét Szent László királyt, a szintéziskirályt.

(A szerző fizikus, csillagász, az ELTE docense)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu