Nemes jobbágyok

"Ha mégis bekövetkezik az elképzelhetetlen csapás, hogy jobbágyságra taszíttatnak, inkább elhagyják lakóhelyüket, elköltöznek a megyékbe, egy részük saját birtokára, mert vannak köztük címes és birtokos nemesek, akiket a költözésben senki meg nem akadályozhat." Sőtér Ferenc jászkun alkapitány írta ezeket a sorokat háromszáz évvel ezelőtt, amikor megtudta, hogy a bécsi udvar arra készül, hogy eltörölje ősi jogaikat. A fenyegetés nem hatott, és 1701. július 4-én a Budai Kamarai Adminisztráció tudatta Sőtérrel, hogy a jászkunok kiváltságait eltörölték, és ezentúl jobbágyként kell adózniuk. Ekkor jelentették be a Habsburgok azt is, hogy a Jászkunságot mint háborús szerzeményt áruba bocsátják.

A kunok és a jászok a mongolok elől vándoroltak be Magyarországra a XII. században. Árpád-házi királyaink az Alföldön telepítették le őket, tőlük országos nemességet kaptak, földesuruk a király lett, főbírójuk a nádor, de kisebb ügyekben saját kapitányaik bíráskodhattak, akiket a XV. századtól maguk választhattak. Ekkor körülbelül 130 településen éltek, amelyek 7 bírósági székhelyet, széket alkottak. Az egyházi tizedtől való félelmük miatt elég sokáig megőrizték pogány szokásaikat, és csak az 1400-as években terjedt el általánosan közöttük a kereszténység, amikor is hét nemzetségük öt egyházmegyéhez került.

A Jászkun kerület eladásával és lakóinak lefokozásával a bécsi kamara jelentős pénzhez akart jutni, és a jövőre is biztosítani akarta az ottani adózást. Az 1699-es összeírásban már jobbágyoknak nevezték őket, mire a megrémült jászkunok egy emlékiratban felsorolták kiváltságaikat, és tiltakoztak szülőföldjük kiárusítása ellen. Mivel nem kaptak rá választ, még egy küldöttséget is menesztettek Bécsbe, de sikertelenül, Sőtért pedig perrel fenyegette meg az udvar, mert olyan dologba avatkozott, amihez nincs joga.

Közben az esztergomi érsek felszólította az egyházat, hogy kérje vissza a császártól régi birtokait is. Így jelent meg a német lovagrend képviselője, és 450 évvel ezelőtti dél-erdélyi jelenlétükre hivatkozott. A keresztes háborúk korában alakult lovagrendet II. András királyunk hívta be határvédelmi céllal, de túlzott önállóságuk miatt hamarosan kiűzte őket. A törökök kiűzésében azonban vitézül helytálltak, már csak azért is, mert a Habsburg császár sógora volt a nagymesterük. Az ottani terület helyett azonban a Jászkunságot vásárolták meg ötszázezer forintért, mert még ennek a felét is Bécs hitelezte. Az volt ebben az üzlet a Habsburgoknak, hogy a jövedelem fele így is őket illette. 1702-ben vette zálogba a lovagrend, de 1730-ban lemondott jogairól, a jászkunok pedig 1745-ben megvásárolták szabadságukat Mária Teréziától is. Szabad parasztok lettek, és többek között ez az alapja máig is érezhető öntudatuknak.

G. Bartók Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu