Az Olvasó írja

A 38-as vébé hőse

Nagy érdeklődéssel olvastam a lap augusztus 12-i számában Szöllősi GyörgyFutballcentenárium Boldogasszonykor című írását.

A köztudatban csak az "aranycsapat" 1954-ben elért világbajnoki második helyezése maradt meg mint csúcsteljesítmény. Az Új Ember írója méltán hivatkozik az előző nagy múltra, de ő is elmulasztotta ennek a folyamatnak az 1938-as sikerét megemlíteni: akkor Párizsban ugyancsak második lett a magyar válogatott csapat. A két második helyezés között óriási a különbség: az 1938-as ünnepe volt a sportnak, az 1954-es tragédiája. Párizsban a válogatott alulmaradt az akkor jobb olasz csapattal szemben, és ez nem volt szégyen, míg 1954-ben a gyengébb, de akkor éppen jobb német csapattól szenvedett vereséget.

Az 1938-as párizsi világbajnokság egyik hőse soroksári földim, a legendás hírű Szabó Antal, a Toni volt. A "hős" megállapítás a népszerű német sportriportertől, Dieter Kürtentől ered, aki a legutóbbi párizsi világbajnokság idején készült, az 1938-ra visszaemlékező filmjében mondta, bemutatva az akkori döntő jeleneteit.

Annak idején még nem volt nagy üzlet a futball. A világklasszis Szabó Antal is alig kapott valamit: egy-egy válogatottságért ebéd, vacsora és némi zsebpénz járt. Ha Pesten játszottak, saját költségén utazott be a HÉV-en a színhelyre. Őket persze ez nem zavarta, mert kedvtelésből, a játék öröméért rúgták a labdát, és a címeres mez, ennek koronáját jelentette. Még egy lényeges különbség a mostani felfogástól: nemcsak maguknak, hanem a fizető közönségnek is játszottak.

Amikor Szabó Antal a 40-es évek elején befejezte labdarúgó pályafutását, nem volt gazdag, Csepelre került, és gyári munkásként dolgozott. A Templom utcában lakott családjával. Gyerekként nyári napokon arra járva, a nyitott ablakokon beláthattam a "szép szobába" és csodáltam a falakat borító, múltat idéző focistafényképeket. 1956 forradalma után ő is hátizsákot, vándorbotot fogva rokonai, földijei után eredt Németországba. Ott egy kisvárosi szerszámgépgyár raktárosaként dolgozott, ami kiváltságnak számított, mert valaki emlékezett rá. Szabadidejében a szomszédos falu csapatának edzőjeként csomózta a múlt fonalát a jelenével.

Sporttörténetünket, mint tudott, jóval a háború után kezdték írni, és akkor a Horthy-korszakban történteket csak futólag említették.

Ebben Szabó Antalról is csupán pár szó erejéig futotta. Képet róla sosem közöltek, hogyisne: mezén ott virított a koronás címer, s azután még disszidált is!

Misch Sebő

Weil im Schönbuch (Németország)

A pécsiek köszönete

A pécsi Szent Ferenc-templom hívei nagy szeretettel és hálával köszönik meg Szalay János címzetes prépost és Kersák Pál püspöki tanácsos főtisztelendő uraknak nyugdíjba vonulásuk alkalmával, több évtizedes áldozatkész munkájukat. Imádkozunk jó egészségükért, és Isten áldását, segítségét kérjük, hogy továbbra is lelkipásztoraink maradjanak, és még sok éven át vezessék Szent Ferenc híveit, hogy együtt magasztalhassa lelkünk az Urat.

Szent Ferenc hívei

Keresztény fiatalok tábora

A Szentendrei-sziget csúcsán fekvő Kisorosziban augusztus 3. és13. között immáron a nyolcadik alkalommal rendezték meg a festői, alig néhány száz lakosú település futballpályáján a Keresztény Értelmiségiek Társaságának táborozását. Az ország minden részéből mintegy harminc településről érkeztek táborozók, de a határon túli magyarság is szép számmal képviseltette magát. Az idén először - mint azt Hosszú Gábortól, a KET elnökétől megtudtuk, a Zene Tánc és Mozgáskultúra Egyesülettel közösen tartottak rendezvényeket.

Mindennap volt tánctanítás. Erdélyből, az Ady által is megénekelt Zilah városából egy húsztagú néptáncegyüttes érkezett, Matyi István vezetésével. A Terbete együttes a Meszes hegység legmagasabb csúcsáról kapta a nevét. Öt éve alakult a fiatal tánccsoport. Ők mindennap szatmári és szilágysági táncokat tanítottak a táborlakóknak, majd egy fergeteges gálaműsoron bizonyították tánctudásukat.

A Mozgáskultúra Egyesület tagjai Nagy István vezetésével különböző nemzetiségi táncokat tanítottak. Így például görög, zsidó, valamint dél-amerikai társastáncokat. Különösen nagy sikert aratott rumba és csacsacsa bemutatójuk.

Fellépett Kisorosziban a közismert Testvérek katolikus zenekar, valamint az össztánchoz talpalávalót szolgáltató Keep Smiling Band.

Ám nemcsak zene, tánc és önfeledt szórakozás jellemezte az idei KET-napokat. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök mondott misét a résztvevőknek, és beszélgetést rendeztek a keresztény újságírás társadalmi szerepéről, jövőjéről.

Xénia Nedoluszenka idén már harmadik alkalommal vett részt a táborozáson, Munkácsról, Kárpátaljáról érkezett.

- Nevem ellenére magyarnak vallom magamat. Harmadéves orvostanhallgató vagyok. Nagyon jól éreztem magam Kisorosziban. Öröm volt találkozni más, határon túli magyar barátaimmal.

Orsós Tibor

mozgássérült főiskolai hallgató, aki 1995-ben úszásban bronzérmet nyert a mozgássérültek Európa-bajnokságán, szintén nem először vesz részt a KET-táborozáson.

Kisorosziban keresztény közösségben érzem magamat, és ez mindennél fontosabb számomra - mondja Seres Sándor táborvezető, aki maga főzött a résztvevőknek. Az érdeklődőket biztosítja róla: jövőre is lesz tábor a KET szervezésében Kisorosziban.

Dezső László

Nők az egyházközség megújulásáért

Ezzel a mottóval hirdetett lelkigyakorlatot piliscsabai anyaházába az Egyházközségi Nővérek Társasága. Sajnos, kevesen ismerik ezt a közösséget, pedig neve világosan megmagyarázza tevékenységi körüket. Fiatal sekrestyésként, illetve házvezetőként érdeklődve mentünk el erre a három napra.

Olyan embereket ismerhettünk meg, akik sokat tesznek az emberekért, és egyházközségükért. Sokrétű feladataink vannak. Hitoktatással, kántorizálással, egyházi ruhák gondozásával, templomdíszítéssel, adószedéssel, vagy éppen karitatív tevékenységgel foglalkoznak. Jó volt megtapasztalni, hogy idősebbek és fiatalabbak egyaránt mennyiféle szolgálatot vállalnak sokszor háttérmunkásként, név nélkül tevékenykedve - hazánkban.

A lelkigyakorlat tudásunkat is gyarapította: Bíró László püspök vezetésével neves papok értékes előadásai adtak útmutatást.

Kiscsoportos beszélgetések, oldott hangulatú étkezések formálták az ötvennégy résztvevőt kis közösséggé a nővérekkel és atyákkal. A lelkigyakorlat csúcspontjaként a záró szentmisében három testvérünk önfelajánlása révén csatlakozott az Egyházközségi Nővérekhez.

Várjuk a jövő évi lelkigyakorlatot, még több jelentkezőt és az elköteleződni vágyókat. Áldott legyen az Úr, aki a megkezdett jót végbeviszi bennünk!

Anita és Éva

Sopron

Ezüstmisés esperes ajándéka

Augusztus 2-án Nyírkarászban a kerület ezüstmisés esperese, Szabados János görög katolikus pap köszöntötte több mint száz fiatal jelenlé-tében a vallásos dalokat játszó-éneklő Magyar Continen-tal Singers énekegyüttest.

A koncert a Szentek bevonulásával kezdődött, illetve ezzel az énekkel kezdte műsorát a petneházi hittanos énekkar az együttes vendégeként. A hittanosok éneke után az esperes atya ezüstmisés áldásban részesítette a koncerten levőket. Majd Lukács Éva, az együttes vezetője mutatta be az énekegyüttes tagjait. Ezután két részben lelket mozdító és lélekemelő, reménységet sugárzó fiatalos lendülettel énekelte bele szívünkbe és lelkünkbe az együttes az evangéliumot, az örömhírt: Jézus él! A koncert szünetében kazettákat lehetett vásárolni, hogy ezt a csodálatos lelki élményt és örömhírt: hogy Jézus él - a fiatalos ének és zene hangjaival, újra és újra erősítjük magunkban. Örömhírt hirdetni így is lehet... Ezüstmisés esperes atya, köszönjük! Köszönjük továbbá a vendéglátó Szabó István atyának és a kerület névadó közösségének, a nyírkarászi egyházközségnek is.

A kerület fiataljai

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu