Simon István emlékezete

75 éve született és 49 éves korában már itthagyott bennünket Simon István. Nyárvégi rapszódia című versében a nyári kertek korán lehulló gyümölcseinek sorsához hasonlítja önmagát. Simon idő előtt, életének, költészetének gyümölcsérésekor hagyta el az élet fáját. Nem tudhatjuk, csak következtethetünk: mit vitt magával távozásával, az emberi sors őszének és telének be nem várásával.

1926. szeptember 16-án született Bazsiban, a hajdan Zala megyéhez tartozó kis faluban. Korán nyíló, szépség és tisztaság iránti fogékonyságából eredő természetszeretete végig nyomon követhető volt életében és költészetében. Útkeresései során nem a járatlan utakat, hanem inkább a saját maga által fölfedezett mezsgyéket kereste és követte. Megkapóak rácsodálkozásai a humán jelenségekre: a természet örökös változásait csillantja meg az élet körforgásában.

A lét zűrzavarából ki kell hámoznunk a magunk logikáját, igazságát - vallja -; a költőnek felelősséget kell vállalnia mondanivalójáért, amely kizárólag tiszta hitből fakadhat.

Amikor az Írószövetség vezetőségi tagjaként eljut külföldre, rádöbben, hogy menynyire mélységesen érintik a nemzetközi élet nagy hullámverései, ám mindig a humán szempontok vezérlik ítéleteiben. Távol-keleti útjának megörökítése során a bevezető sorokban a következőket rögzíti: "Szűk európai szemmértékünk még kontinensünk határáig se alkalmazkodik mindig, nemhogy a színes világ széles mezejéig. Holott kétmilliárdnyi ember jövőnket is sokban befolyásoló létezéséről, sorsáról van szó. Belesodródni és együtt haladni e menet elejével kötelességünk tehát."

Megrázóan írja le Petőfi Sándor szellemiségével való vietnami találkozását. Egy vietnami település kisiskolásai Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versével köszöntik. A világ nagy nemzeti költőitől gyűjtöttek össze egy-egy verset a vietnami tankönyvbe. A nagy magyar költő távol-keleti "felbukkanása" váratlan könnyeket csalt az utód költő szemébe.

Simon verseiben színesen keverednek a megismert, új világ és a szülőfalu otthonosságot jelző és kifejező emlékei. Az 1975-ben kiadott Rapszódia az időről című kötete nem túl vaskos, ám minőségében a kiérett aszúra emlékeztet. Folyamatosnak érezzük alkotói erejét, hiszen az 1944-ben megjelent Egyre magasabban című kezdő kötettől könyvek egész sora jelzi munkásságát. Versfordítások, tanulmányok, útirajzok és természetesen verseskötetek követik egymást. Maguk a verseskötetek címei is kifejezőek és jellemzőek: Érlelő napok, Gyümölcsoltó, Verőfény, Gyalogutról a világba, Örök körben, hogy csak néhányat említsünk a gazdag termésből.

Simon költészete teljesen harmonizál az emberrel, a humán lelkületű személyiséggel. Szívesen fordította idejét és energiáját az emberek, a költőtársak, az ország gondjaira.

Költészete és embersége összeforrt népével, nemzetével. Merjük remélni, hogy lírai munkásságát újra fölfedezik egy letisztultabb és a valódi értékeket jobban megbecsülő korszakban.

Vozár Jolán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu