Egy XX. századi apostol

"Papot találtunk, aki mindenkinek mindene tudott lenni" - írja bevezető soraiban a könyv szerzője, Bálint László. Valóban: időszerű és nemes elhatározás volt a felelős kiadók, Várszegi Asztrik és Zombori István részéről, hogy a szegedi KÉSZ és a METEM kiadásában, Péter László szerkesztésében egy kis terjedelmű, de roppantul sűrített tartalmú könyvben (90 l.) fényt derítsenek erre a rendkívüli - s mindeddig homályban rejlő - papi életre, amelyben oly kegyelemszerűen élte meg a vajúdó és zűrzavaros XX. század életét Lakos Endre. Sokak számára ismeretlen, sokak előtt oly jelentéktelennek tűnő pályája, papi tevékenysége és hitvalló tanúságtétele példaszerű, irányt mutat és mértéken fölüli mértéket a napjainkban papi hivatásra, tevékenységre vállalkozó fiataloknak - és meggondolásra, elmélyült önvizsgálatra készteti a még élő kortársakat.

A viharos és tragikus 1919-es évben született a református hitre keresztelt fiú Volócon (Bereg megye), majd a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett diák 18 éves korában katolikus hitre tért. Ezután jelentkezett a szegedi szemináriumba, s tanulmányai befejeztével, 1942-ben szentelte pappá Glattfelder Gyula püspök. Első szentmiséjére fogalmazta meg jelmondatát: "Add Uram, hogy ki most áldalak, Érted áldozattá váljak". És valóban, egész élete lobogó, sokakat megindító áldozattá lett.

A lelkes fiatalember már teológiai tanulmányainak utolsó évében könyvet írt A kereszténység címmel, amelyet P. Borbély István, mint "buzgó szándékú" írást fogadott, amely a keresztény vallás és egység tényezőiről elmélkedik. Első állomáshelye Battonya volt, ahonnan kérvényezte, hogy filozófiai tanulmányokat végezhessen és doktorátust szerezhessen a szegedi egyetemen. Adott körülmények miatt nem kapta meg az engedélyt a csanádi egyházmegye apostoli kormányzójától.

Minden erejével és tehetségével az ifjúság nevelésére áldozta életét. A cserkészet, a levente-lelkészség, a KALÁSZ és az ifjúság életével összefüggő összes területeken dolgozott, tanított, szervezett, buzdított. 1944-ben Hamvas Endre püspök Makóra helyezte, ott élte át a "front"-ot. 1945 tavaszán mint főhadnagy lett tábori lelkész, de néhány hónap után leszerelt. Ekkor ismerkedett meg Bulányi Györggyel. Ezután Elekre került, majd 1946-ban a számára alkalmasabb szegedi hitoktatói állásba. Tagja lett a Szegedi Kis Újság szerkesztőségének is. A szegedi kongregációs titkárság vezetője, cserkészcsapatok lelki vezetője, mindenütt minden volt valóban a közismert Lakos Bandi.

Bulányi és Kovács Mihály piaristákkal is együttműködve táborokban, és sok egyéb helyen tartott előadásokban, lelkigyakorlatokban Endrey Mihállyal és Török Jenővel is együttműködve munkálkodott Budapesten, a Balatonnál és más helyeken. Kialakult a "csoportmunka" gyakorlata is. Kisteleki kirendelése után is országos méretű tevékenységet fejtett ki ezen a területen. Írt és terjesztette informatív, buzdító jellegű, a teológiai és a hittani tudást hétköznapokra váltó tevékenységet segítő írásokat.

Nehéz lenne ismertetni a helyen sokirányú, lelkes, önfeláldozó tevékenységét. Ezt a könyv hitelesen és részletesen megteszi. Compendium címmel a csoportmunkát megalapozó írásanyagot dolgozott ki, de ennek csak első fejezetét tudta megírni.

1952 augusztusában tartóztatta le az ÁVH. Kihallgatásait - hiteles dokumentumok alapján - részletesen ismerteti a szerző, lehetőleg szó szerint. Ezek az adatok fényt vetnek az akkori módszerekre, az egyházüldözés mértékére, a gonosz hazugság megnyilvánulásaira. Ez adja a kötet dokumentatív jellegét, s ugyanakkor szívszorító érdekességét, tanulságait. Fontos kordokumentum is, amelyben sok-sok név szerepel, azok nevei, akik ezekben az években megkísérelték az emberileg lehetetlent.

1956-ban kiszabadult, majd Bécsbe emigrált, s a tiroli Granben a magyar gimnázium igazgatója lett. Országszerte konferenciákat szervezett, s a menekült magyar egyetemisták lelkésze lett. (1958)

Minden erejét igénybe vevő szolgálatai örömmel, majd egyre növekvő csalódással töltötték el. Óriási munkája az illetékesek s a körülmények miatt látszólag kevés eredményt hozott, s beteg lett, amelynek jórészt a lelki gyötrelem s bizonyos fokú meghasonlás volt az oka. De ki tudta mondani: "Engem ez a fiatalság kötelez! Nem baj, hogy sokakban csalódnom kellett!" 1967-ben Máriazellben mondta el ezüstmiséjét, s 1969. július 13-án, 50 évesen tért meg csodálatos lelke Istenhez, és teste a bécsi ottakringi temetőbe.

Dékány Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu