Fenntartható-e világunk?

A National Geographic vándorkiállítása elé

A videotechnika által lehetővé tett művi ábrázolás térhódítása és a tartalmatlan-zavaros tévéklipek napi többórás sugárzása ellenére - hála Istennek, illetve általa a teremtett világunk szépségének - továbbra is szívesen időzünk (és talán gondolkodunk) el a természet varázslatos pillanatait megörökítő fényképeken, különösen, ha azokat az 1888-ban alapított National Geographic Society profi fotóművészei készítették. De mintha egyre kevesebb lenne a varázslatos pillanat, a tiszta fény s a megnyugtató bölcs emberarc. A budapesti Természettudományi Múzeumban szeptember 30-ig látható kiállításon például a csillogó gyermekszemek helyett végtaghiányos gyermekeket látunk: mindegyikük bal kézfeje hiányzik, mert magzatkorukban "gyógyszer" mérgezte őket. A Faroe-szigetek mentén a tengervíz már nem tintakék, hanem mélyvörös - a megölt delfinek vérétől. De az idilli mélytengeri felvételek varázsa sem a régi már, hiszen ott a Titanic-roncs, meg a tengerfenéken rozsdásodó hajócsavar. S úgy tűnik, a tiszta levegő s a vakító fény már csak a lakatlan, zord északi sarkvidéken található meg, s az égbolt is nem a lemenő naptól, hanem a lebombázott, égő iraki olajkutaktól vöröslik. És hol vannak már a nagyszakállú indiai fakírok már-már túlvilági nyugalmat sugárzó arcvonásai, vagy az öreg parasztok és pásztorok arcát széppé nemesítő Teréz anya-ráncok - helyettük ott az éhhalál küszöbén tengődő afrikai fiatalasszony légyinvázió elől hálóval letakart gennyes csontbőr-arca, azé a szenvedő embertársuké, aki már annyira kiszáradt, hogy évek óta könnyek nélkül sír. Valóban csak ilyen a világunk? Nyilván nem, így A világ képekben c. "egyoldalú" fotókiállítás elsősorban azzal tesz nagy szolgálatot, hogy felelősségre és szolidaritásra ösztönöz, arra, hogy teremtett világunk fenntartása (értsd: megóvása, védelme) olyan cél kell, hogy legyen, mely felette kell, hogy álljon minden pillanatnyi önző érdeknek. Következésképp mi sem azért ajánljuk e felvételek megtekintését, mert ott "vallásos" tárgyú képek is láthatók (a pápa a castelgandolfói rezidencia pompás kertjében, illetve Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája a restaurálás előtt), hanem hogy ezúton is tudatosítjuk, hogy a világ úgy, ahogy van, mindenestül "vallásos", melynek fenntartása, s benne minden szépség megtartása és minden jóság felmutatása számunkra egyike a Teremtőnktől ránk ruházott fontos feladatoknak. Hogy a világunkat tükröző hasonló bemutatókon egyre több olyan szép és optimista kép legyen látható, mint az ezen a kiállításon egy szibériai rénszarvascsordáról látható felvétel, mely az egykori naiv németalföldi festők életteli természetmegjelenítéséhez, illetve Egry JózsefHazatérő nyáját idéző bájos életképhez hasonlítható. (A kiállítás október folyamán Debrecenben, Szegeden és Pécsett, november első felében pedig Győrött lesz látható.)

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu