Uj Ember

2001.09.16
LVII. évf. 37. (2772.)

Hű keresztfa,
minden fánál százezerszer nemesebb:
Virág, lomb, fa, drága termés,
erdőn nem nő becsesebb
Szeptember 14.:
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe

Főoldal
Címlap
A fajgyűlölet: bűn
Szentszéki felszólalás a durbani konferencián
Napirenden a papképzés és a hitoktatás
A püspöki kar őszi üléséről
A pápa Moszkva felé tekint
Kazahsztánból és Örményországból
Lelkiség
Örüljetek, mert az elveszett megkerült!
A "tátott szájú" - mégis szent
Liturgia@hálón
Úgy
A hét liturgiája c év
Katolikus szemmel
Szent László király - szintéziskirály
Ünnepeink után
Lelki ismeret
Hol rontjuk el?
Fenntartható-e világunk?
A National Geographic vándorkiállítása elé
Kultúra és üzleti siker a BNV-n
Határon túli magyar vállalkozók is bemutatkoznak
Élő egyház
Manréza Magyarországon
Jezsuita lelkigyakorlatok Dobogókőn
Szent Hubertusz keresztje
Vadászok tettek fogadalmat a szanyi kápolnánál
Hazafiság és európaiság
KALOT-konferencia Sopronban
Munkatársképzés Esztergomban
Jótékonysági koncert
Elhunyt Kovách Angelus
Élő egyház
Emberek és vallások
* * *
Világiak a liturgiában
A keresztények egységéért
"Az egyház nem fél a történelmi igazságtól"
Fórum
Taizé - előzetes tájékoztató
A találkozó vázlatos programja
Új hittankönyv
Az Olvasó írja
A 38-as vébé hőse
Fórum
Nevelni: szeretetteljes jelenléttel
Beszélgetés Tokár János igazgató atyával
A szív tisztaságának mutatója a derű
Az esztergomi ferences gimnázium jubileuma
Kápolna a szemétdomb helyén
Hivatásuk az imádság
Vizitációs nővérek hazánkban: titokzatos módon segítik a világot
Fórum
Az új évezred első kegyhelye
Nanotechnológiák és emberi tényezők
Évnyitó a Pázmány egyetem Információs Technológia Karán
Fórum
Az elsikkasztott szeretet nyomában
Drog, hivatás, küzdelem
Minden keresztény hivatása...
Missziós konferencia Szegeden
Ifjúság
Csak egy trükk volt...
Gondola
Tápszer vagy anyatej?
Nemes jobbágyok
Pascal élménye
A keresztény világnézet Isten-fogalmának problémája
Rejtvény
Tíz és tizennégy év közöttieknek
Kultúra
"A fölemelkedés öröme"
Simon István emlékezete
A vörös kutya
Egy XX. századi apostol
Bárány
Mozaik
Bodzavendéglő
Kígyó ugrott a szigetre
Római mesék(?)
Vaskúti gitártábor
Pro Patria-napok

 

Nevelni: szeretetteljes jelenléttel

Beszélgetés Tokár János igazgató atyával

A mai társadalmi valóság számos ponton különbözik a keresztény pedagógia által megfogalmazott eszményektől. Milyen értékek mentén építik föl nevelési és oktatási programjukat, amikor szinte kizárólag oktatásalapú társadalomról beszélnek, s napjaink és a jövő ifjúság eszményét az internet és az idegen nyelvek ismeretében (ami önmagában egyébként fontos), illetve a hibátlan fogsorban határozzák meg?


Tokár János is ferences diák volt

- Mitől katolikus és ferences az iskolánk, s miért mondhatjuk el, hogy szeretik a diákok? - számomra így vetődik föl a kérdés.

A ferences gondolkodás - és ezen keresztül a pedagógia - alapja: úgy tekintünk Istenre, mint aki jó. Ebből következik, hogy életünk nehéz pillanataiban is Isten jóságának jeleit ismerjük föl, ne pedig próbatételeknek tekintsük. A ferences teológia szerint Jézus Krisztus nem azért testesült meg, hogy a bűntől szabaddá tegyen bennünket, hanem akkor is megtestesült volna, ha nincs áteredő bűn. Jézus Krisztus ugyanis azért jött el közénk, hogy Isten szeretetét közvetítse számunkra. Ennek következménye, hogy megtestesülésével az egész anyagi világot is megszentelte. Az anyag, a teremtett világ szent, s Isten jóságának jeleként tekintünk rá. A teremtett világgal való szeretetkapcsolat jele annak megbecsülése, amit manapság természetvédelemnek, illetve környezetvédelemnek neveznek.

Szent Ferenc Jézus Krisztusban a szegény és megfeszített embert is látta. Ebből következik, hogy azokkal az emberekkel szemben, akik az élet perifériájára szorultak vagy elhanyagoltabbak, szegényebbek, nagyobb küldetésünk van. Szent Ferenc példája nyomán a ferencesek mindezt az egyházon belül igyekeznek megvalósítani.

A ferencesek történelmileg mindig kitartottak a magyarság mellett. Amikor például a török időkben mindenki elhagyta a megszállt területeken a földműves magyar népet, egyedül a ferencesek maradtak velük.

- A ferences pedagógiának fontos sarokpontja magyarságunk. Megbecsüléssel tekintünk az elődeink által elért eredményekre. Azt szeretnénk tudatosítani a gyerekekben, hogy szeressék az országot, a hazát, legyenek büszkék arra, hogy magyarok, és törekedjenek arra, hogy az ő tevékenységük által is önbecsüléssel tekinthessen magára a nemzet.

A közösségi nevelésre a kollégiumi élet különösen jó színteret nyújt. A fiatalok egymást is nevelik, emellett tudatosan is törekszünk arra, hogy a diákok szeressék és becsüljék meg egymást.

Oktatási elveiket hogyan foglalná össze?

- Minél nagyobb műveltség átadása. A fiúkat a bennük lévő képességek kibontakoztatására a leányoknál jobban kell ösztönözni. A sportot azért tarjuk fontosnak, mert a diákok ebben az életkorban tele vannak energiával, s a kiegyensúlyozott testi-lelki harmóniához elengedhetetlen a sport.

Nem feledkezünk el a művészetek iránti fogékonyságról sem. Korábban a képzőművészet mellett a zene volt hangsúlyos, manapság a fotóművészet, a festészet került előtérbe, de színházi előadásokat, szavalóversenyeket is rendezünk.

A korlátozatlan liberálkapitalista környezetben (amelynek lassú normalizálódásában még csak reménykedhetünk) aligha a fölsorolt értékek a sikeresség kritériumai. Nem jelentkezik feszültség az iskola és az azon túli világ között?

- Az ebből következő feszültség tagadhatatlanul jelen van az iskola életében. Hiszen növendékeink mindenütt azt látják, a siker - elsősorban, sőt kizárólag az anyagi, hatalmi siker - a szinte egyetlen értékmérő a mai világban. Ennek ellensúlyozását jelenti az áldozatos életvitel: annak tudatosítása növendékeinkben, hogy a keresztény (s egyébként minden tisztességes) ember áldozatok árán juthat előre. Ennek minden összefüggését egy kamasz gyermek nyilván még nem értheti meg, különösen, ha egészen másféle tapasztalatai, élményei vannak környezetéből. De ha találkoznak saját kudarcukkal - feleléskor, vagy valamely versenyen lemaradnak, netán a szerelemben - ezeket fel kell dolgozniuk, s mi hangsúlyt fektetünk arra, hogy ilyenkor segítő szeretettel forduljunk feléjük.

Büszkék vagyunk azokra a gyerekekre is, akik ugyan nem látványos eredményekkel, de a tőlük telhető erőfeszítéssel előbbre jutnak. Annak fölismerésére nevelünk, hogy meg kell becsülni a fiatalokban minden olyan iparkodást, amely az élet különféle területein megmutatja saját értékeiket, a bennük lévő jóságot, akkor is, ha ez olykor nem találkozik vagy éppen szemben áll a koreszmével.

Nem kívánunk elit iskola lenni abban az értelemben, hogy csak a legkiválóbb tanulmányi eredményt nyújtókat fogadjuk be. Ugyanakkor elit iskola kívánunk lenni, amikor valamennyi diákunkat megtanítjuk arra: fogadják el önmagukat olyannak, amilyenek: erényeikkel, küszködéseikkel, esetenként gyengeségeikkel együtt. Mindig nagy erőssége volt iskolánknak, hogy a felnőttek eszményt, távlatot tudtak adni a nehéz helyzetben is a növendékeknek.

Említené néhány kiemelkedő elődjét? Mint volt esztergomi ferences diák, magam is az egyik nagy generáció közelében élhettem, s kaptam az idő múlásával egyre mélyülő - mert értékálló - szellemi, lelki és erkölcsi indíttatást például Máté Teodóz és Reisz Pál atyától.

- Mi, akik idejártunk gimnáziumba, őszintén elmondhatjuk, szinte kivétel nélkül valamennyi tanárunkra fölnézhettünk. Anélkül, hogy másokról megfeledkeznék, néhány nevet hadd említsek: Hajdú Antal, Huszár Jeromos atya igazgató elődeim voltak, Szita Teofil atya pedig prefektusom. Németh Piusz atya rendkívüli szellemi fölkészültségével, mások derűjükkel jelentettek különleges színfoltot. Szent Ferenc mondja: a szív tisztaságának mutatója a derű.

Elmer István

Fotó: Cser István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu