Májusi litániák
A XII. században találjuk az első nyomait a Boldogságos Szűzhöz intézett litániának. A XIII-XVI. századig számos, elég terjedelmes Mária-litánia keletkezett, melyekből a XVI. században kialakult a lorettói litánia, melyet 1558-ban Canisius Szent Péter Lorettóban hallott énekelni, s azután fölvett kis imádságos könyvébe. A litánia szövege az elmúlt évszázadokban fokozatosan bővült.

A Vatikáni Rádió magyar műsora
Minden nap 19.15 órakor kezdődik a 196 méteres középhullámon...

Tájékozatlanság

A regény valamikor a nyolcvanas években jelent meg, nagy sikere volt, azóta újra kiadták. Egyik oldalán, epizódjelenetben a szerző azt írta, hogy az evangélikus lelkész házának pincéjében sok misebort tartott. A másik regény már a kilencvenes évek terméke, időközben meg is filmesítették. Ennek a könyvnek a szerzője a XX. század elején lejátszódó részletben az evangélikus lelkészt reverendában járatja, litániát mondat vele és tisztelendő úrnak nevezi.

A jelek szerint egyik sikeres író sem tudta, hogy az evangélikus keresztények lelkipásztorai nem szoktak misét tartani, sem litániát imádkozni, a reverenda pedig a jelzett időben kifejezetten a katolikus papság viselete volt. A „tisztelendő”, „főtisztelendő” úr megszólítás is a katolikus papokat illette, reformátusok, evangélikusok ehelyett a „tiszteletes”, „nagytiszteletű” címzést használták.

A két idézett részlet nem egyedülálló. Szinte napról napra találhatók lapokban, folyóiratokban ilyen tévedések, ha történetesen egyházi személyeket említenek. A pártdiktatúra rendszere oktatásának következménye, hogy ezek a különbségek sok, akkor született és nevelkedett ember tudatában összemosódtak. Nem vallásosság, vallási érzület, hanem általános műveltség kérdése, ha valaki nem keveri össze az efféle, egyházi élettel kapcsolatos különbségeket. Különösen, ha íróról, szerkesztőről van szó. A szellem képviselőitől el lehetne várni az általános műveltségnek ezt a fokát.

Mondhatná valaki, hogy kár ilyen tévedésekre szót vesztegetni, hiszen nem főbenjáró hibáról van szó. Valóban nem nagy hiba. Csak akkora, mintha valaki a 2000. esztendőben csak úgy, „véletlenül” királyi palástba öltöztetné és őfelségének szólítaná a Magyar Köztársaság elnökét.

Vezényi Pál

Trianon és bordélyház

Üdvös volna már jókat is írni a közszolgálati televízió műsoráról, és azt tapasztalnunk, hogy működésükkel nem sértenek valamely magyar és keresztény értéket, személyt vagy témát. Jelen esetben épp egy szomorú esemény áll a középpontban.

A Slágertévé legutóbbi műsorában a neves és elismert színművész, Haumann Péter ajkáról sajnálatos mondat hangzott el, nyilvánvalóan a műsor összeállítója, szerkesztője „jóvoltából”.

A New York-i egyezmény bordélyházellenes tényéről szólva a színművész ezt a tiltó negatívumot a férfitársadalom számára olyan „csapásnak” minősítette, mint Trianont.

Napjainkban, a szégyenletes békediktátum nyolcvanadik évfordulója alkalmával ilyen kontextusba hozni a hazánk tönkretételét jelentő Trianont a nyilvánosházzal: több mint nagymérvű ízléstelenség és indolencia, valóságos nemzetgyalázás.

szeghalmi

.

Négyezer pap misézett együtt a nyolcvanéves pápával
Május 14-én este kezdődött a papok római jubileumi búcsúja, s május 18-án ért véget, azon a napon, amikor II. János Pál pápa 80. születésnapját ünnepelte.

Kedden a papi jubileum résztvevői keresztúti ájtatosságra gyűltek össze A keresztúti állomásokhoz az elmélkedéseket Antonio Sicari karmelita atya írta. A keresztutat Ján Korec nyitrai jezsuita bíboros vezette, aki a kommunista üldözés áldozata és szemtanúja volt Szlovákiában. A „vértanúk századára” emlékezés jelen volt Korec bíboros homíliájában éppúgy, mint Sicari atya elmélkedésében.

Meghalt Dékány Vilmos püspök
Az esztergomi Vaszary Kolos Kórházban május 19-én – püspökségének 12., áldozópapságának 46., életének 76. évében, a szentségekkel megerősítve – meghalt Dékány Vilmos, Aquae Novae in Proconsulari címzetes püspöke, esztergom-budapesti segédpüspök.

Éljünk az alkalmakkal
Van miért együtt imádkoznunk. Van miért és hová zarándokolnunk. Van miért hálát adnunk, vezekelnünk, s közösségben, együtt keresnünk sorsunk keresztény alakításának útjait, lehetőségeit. S nem utolsósorban az idei esztendőben van mit együtt ünnepelnünk.