„A Jó Pásztor életét adja a juhokért.”- mondta beszédében a pápa. Krisztus a szeretet erejével legelteti Isten népét, önmagát adva áldozatul. Pásztori küldetését áldozati bárányként tölti be. Senki sem kényszeríti rá: ő maga ajánlja fel életét, a legteljesebb szabadságban, hogy azt ismét visszavegye és ezáltal győzzön ott, ahol mi vereségre lettünk ítélve. Krisztus az “A kő, amit az építők elvetettek, (és ami) szegletkővé lett”.

A következő szavakkal fordult a szentelendőkhöz: a Nagy Jubileum során, az Úr kegyelmének évében lesztek pappá. A szentség kimeríthetetlen kegyelme átalakít bensőleg titeket, hogy életetek, amely örökre kapcsolódik Krisztuséhoz, az isteni szeretetnek szóló himnusszá váljék. Szüntelenül, különösen a szentmise bemutatásakor merítsetek ebből a misztériumból lelki energiát, hogy hűségesen betölthessétek küldetéseteket. Tegyétek hasonlóvá életeteket Krisztus Keresztje misztériumához. Krisztus az, aki üdvözít és aki megszentel. Nektek közvetlen részetek lesz művében, mégpedig olyan mértékben, amilyen mértékben szoros egységben maradtok Vele. Ha benne maradtok, sok gyümölcsöt hoztok, Nélküle azonban semmit sem tehettek. A most szentelendő papok példája bátorítson más fiatalt is, hogy hasonló készséggel kövessék Krisztust. Azért imádkozunk a Hivatások Világnapján, hogy az aratás Ura továbbra is hívjon munkásokat Isten országa szolgálatába.

(V.R./M.K.)